„Például nem tehetem a mobilomat a bal felső ingzsebembe, mert bezavarhatja. Sok minden van még részletezve a zárójelentésben, de a feleségem vigyáz rám! Van egy kis utóhatása a műtétnek, néha kicsit szédülök, de ez is alakul és teljesen jól leszek” – magyarázta a Borsnak a színművész. Az operáció után nem volt szüksége rehabilitációra, hiszen a munka már várt rá. Ez persze nem is meglepő tőle, hiszen évekkel ezelőtt, a kemoterápiás kezelések alatt sem hagyta el teljesen a színpadot. „A hatodik kemo után voltam a legrosszabbul, de akkor is mentem este, mert a Képzelt beteg című darabot játszottuk” – emlékeztetett a Nemzet Művésze. Mint mondja, a világot jelentő deszkák ugyanis elősegítették a gyógyulását, amit elmondása szerint annak is köszönhet, hogy sosem hagyta, hogy a betegség eluralkodjon rajta. „Emlékszem, alig bírtam menni, de a színpad, a kollégák, a közönség annyira feltöltött, hogy a tapsrendben már kis híján szaladtam. Az előadás, a színpadi jelenlét gyógyszer a közönségnek és a színésznek is. Pedig nem volt könnyű nekem az elmúlt időszak, mindig csak azt emlegetik, hogy sikeresen megküzdöttem a prosztatarákkal. Egy frászt csak azzal, háromfajta rákom volt. Az, hogy meggyógyultam, hogy én nyertem, az a hozzáállásomnak köszönhető. Egyszerűen nem vettem róla tudomást, hogy van, nem voltam hajlandó elfogadni, hogy rákos vagyok, hogy ebbe meghalhatok. Mert aki úgy áll hozzá, hogy nagyon beteg, neki vége, aki nem harcol, az nem is nyerhet!” – fogalmazott Reviczky Gábor.