A büntetőper korlátai és a bizonyítékok hiánya
A vádhatóság végül 2008-ban nem gyilkossággal, hanem az igazságszolgáltatás akadályozásával és bizonyítékok megsemmisítésével vádolta meg a házban élő három férfit. A vádlottak végig egységesen kitartottak amellett, hogy egy ismeretlen behatoló követte el a bűncselekményt, és megtagadták a részletes együttműködést a hatóságokkal. További kapcsolódó háttéranyagok a Bűnügy rovatban olvashatók.
A 2010-ben lefolytatott tárgyaláson Lynn Leibovitz bíró kijelentette: bár erkölcsi bizonyossággal valószínűsíthető, hogy a vádlottak elfedik az igazságot és pontosan tudják, mi történt, a jogi bizonyossághoz szükséges tárgyi bizonyítékok hiányoztak. Mivel a hatóságok nem tudták minden kétséget kizáróan igazolni a nyomok szándékos megsemmisítését, mindhárom férfit felmentették a büntetőjogi vádak alól, így a büntetőbíróság előtt az ügy patthelyzetbe került.
A felmentést követően az áldozat özvegye polgári útra terelte az ügyet, és 20 millió dolláros kártérítési pert indított Price, Zaborsky és Ward ellen. A felek 2011-ben végül bizalmas peren kívüli megállapodást kötöttek, amelynek feltételeit és összegét szigorú titoktartási záradék védte a nyilvánosság elől. A nyilvánosságra került bírósági kereset végre feltárta a pénzügyi megállapodás számait, amelyekből tisztán látszik, mekkora adósságot halmoztak fel a felek az emlékalappal szemben.
