A Roma hősök a fülszöveg szerint a világ legelső roma drámakötete. Oké, de miért is érdekes ez az öt darab a „többségi” olvasónak azon túl, hogy a hatásvadász megfogalmazásra csodálkozva felhúzza a szemöldökét? Jé, hogy-hogy eddig nem volt? És ez magyar kezdeményezés? És vajon ez miért fontos a romáknak?
Kisebbségi vagy többségi?
Tapasztaltad már, hogy mennyire relatív és dinamikusan változó, éppen melyik címke kerül a te homlokodra is? Nem csak a származástól, nemtől, vallástól, bőrszíntől, hanem tértől és időtől is függ, hogy többségi vagy kisebbségi szerepben létezünk egy adott mikrokörnyezetben.
Globális és megosztott világunkban különösen könnyen bele lehet csúszni a kisebbségi szerepbe: a többé-kevésbé burkolt előítéletekből fakadó fizikai vagy lelki bántalmazásnak már gyakorlatilag bárki áldozatul eshet.
Hogy ér-e minket negatív bánásmód, szemünkre hánynak-e bántó sztereotípiákat vagy kizárólag az emberi tulajdonságaink alapján fognak megítélni, a körülöttünk élők érzelmi intelligenciájától függ.
Monokli – egy színes táska miatt
Csak a nyári időszakban több olyan minősíthetetlen esetről számolt be a média, amikor valamilyen kisebbséghez tartozó – vagy csupán annak vélt – honfitársunk fizikai bántalmazás áldozatává vált. A Pride és a „szivárványos kólakampány” disszonáns visszhangjai is megmutatták, hogy rettentően nagy szüksége van társadalmunknak az érzékenyítésre, a valódi toleranciára nevelésre. Merthogy a szalonrasszizmussal koránt sincs még vége a folyamatnak. Ebben a feszült légkörben minden olyan kezdeményezés, ami közelebb visz, megértet és érzelmileg megérint, nagy kincs. A Roma hősök kötettel egy ilyen gyöngyszemre lelünk.
A köztünk élő roma hős
Az előszóban Balogh Rodrigó, a Független Színház művészeti vezetője és egyben felelős kiadó mesél a kötet létrejöttének hátteréről. Rodrigó az a hős, aki nem azon kesereg, ha valami nincs, hanem tesz azért, hogy legyen. Csendben, kitartóan, az állami források tudatos mellőzésével, a jövőnkért. Amikor azzal szembesült, hogy a színházi irodalomban visszataszító karakterekként ábrázolják a cigányokat, roma származású színházi szakembereket kutatott fel itthon és külföldön. Eltökélte, hogy maguk alkotják meg a cigányság nézőpontjából és hangján valódi értékeket felmutatni tudó hőseiket.
Ki ölte meg Szomna Grancsát? – Indul a Roma Hősök Fesztivál 2019
A Roma Hősök fesztivál a világ egyetlen, roma társulatok számára meghirdetett, nemzetközi színházi találkozója. Célja a roma színház és közösségek értékeinek és kihívásainak felmutatása réven megerősíteni a roma közösségeket, és közös platformra hozni a kisebbség és többség tagjait – közölte az MTI-vel a programsorozatot szervező Független Színház Magyarország .
2017-ben és 2018-ban – szintén Rodrigó munkájának köszönhetően – Budapesten rendezték meg a Nemzetközi Roma Storytelling Fesztivált.
Az itt bemutatott darabok közül került be öt mű a válogatásba. Az esemény idénre továbbfejlődött: a Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében 4 kamaradarabot láthatnak a nézők augusztus 24. és szeptember 15. között budapesti helyszíneken.
Ám a Független Színház munkája korántsem ér itt véget. Rodrigó és csapata színházi munkájukra alapozva, de annak keretein bőven túllépve megalkották a Roma hősök oktatási módszertant.
A koncepció egyik fontos eszköze a workshop, amely tulajdonképpen roma és nem roma származású, középiskolás és egyetemista diákoknak szóló élményterápia. Ez a többórás aktív-kreatív-önismereti csoportmunka kimagasló tudatformáló, érzékenyítő hatással bír. A Roma hősök „brandbe” illeszkedik, mintegy „szöveggyűjteményként”, a drámakötet.
Javaslat a „nullkilométeres” olvasók számára
Az egyes darabok elolvasása előtt érdemes a Bevezetőhöz, Artner Szilvia Sisso rövid összefoglalóihoz vissza-visszalapozni, mert a darabok értelmezéséhez szükséges lényegi háttér-információkat tudhatunk meg. A drámák után szerkesztett ismertetőket is célszerű az adott mű elolvasása előtt átnézni, mert szintén nagyban segíti a szövegek kontextusba helyezését.
Különösen így van ez a Legnehezebb szó esetében, ahol az olvasó abszolút légüres térben találhatja magát.
Pusztán a szövegből nem derül ki, ki a főszereplő, nem tudjuk, mikor játszódik a történet, sőt, azt sem , végül mi lett a főhős küzdelmének eredménye. Az előre felkészülős olvasók számára szerencsésebb megoldás lett volna egyetlen, közvetlenül a darabok előtt olvasható orientációt elhelyezni a lapozgatás helyett.
„…sokszínűek vagyunk, mint bármilyen más csoport…”
Az öt monodráma kiválasztása rendkívül tudatos munkára utal. Ennek célja, hogy a többségieknek minél szélesebb spektrumon mutassa be a cigányság problémáit, a romák pedig minél több azonosulási pontot találjanak. Térben és időben is rendkívül széles az értelmezési tartomány, minden korosztály képviselteti magát, a nők történetei pedig különösen hangsúlyosak.
A konfliktusok is több síkon zajlanak. Kirajzolódik az egyén és a család konfrontációja, ha választani kell az ősi hagyományok vagy a többségi társadalom életmódjához való igazodás között.
Vajon mitől függ, hogy ki tudja legyőzni az ellenállást, kinek a sorsa fordul tragédiába vagy az erőfeszítés ellenére a többség visszahúzza a kitörni vágyó egyént?
Láthatjuk, hogy a technológiai és az ellátórendszer fejlődése hogyan hat a vándorcigányok közösségére. Újfent ráeszmélhetünk, hogy a hatalom kontroll nélküli kiszolgálói alá- és fölérendeltségi viszonyuk tudatában milyen brutális tettekre képesek, még egy mintaállamban is. Diana Pavlović Beszélj, életem című írása ugyanakkor sokkoló reveláció is egyben.
Aktualitásánál fogva a magyar olvasó számára az a kérdéskör lehet a legizgalmasabb, hogy a többségi társadalomba való beilleszkedés különféle fázisaiban milyen problémákkal szembesül az egyén és a közösség. Ennek megfelelően az egyes történetek eltérő kérdéseket vetnek fel és különféle üzeneteket hordoznak. Számtalan felület, kapcsolódási pont, amelyek bármelyikéből kiindulhat a kérdésfelvetés és a közös gondolkodás a Roma Hősök workshopok során.
A drámák sorrendje sem véletlen. A brutalitás és ezáltal az olvasóban keltett feszültség is egyre fokozódik az elsőtől a negyedik drámáig.
Az utolsó darabnak különös szerepe van: a teljes katarzist nem hozza el. A meccs tehát nincs még lefújva, bőven van feladata mindenkinek a cigányság integrációjával kapcsolatban.
Erős mondatok tárháza
Az olykor csapongónak tűnő, történetmesélő drámák további közös jellemzője a közvetlen hangvétel és hétköznapi stílus. A szöveg a súlyos tartalmak ellenére gördülékenyen olvasható és könnyen magával ragadja az olvasót. Rengeteg szuggesztív, gondolatébresztő, párbeszédindító mondat ragadható ki a monológokból: „Az iskola én vagyok!”; „…most egyszerre lett egy szavunk arra, ami velünk történt, s ez a szó a diszkrimináció volt.”; „Köszönöm az összes nácinak!”; „Mától nem vagyok többé cigány. Ember vagyok”; „Túl későn ébredtünk rá, hogy ennek az istennek vámpírfogai vannak.”
„Azt akartam, hogy lássák rajtam, hogy áldozat vagyok. Körülményeim áldozata.”
Erős mondatokban leginkább Farkas Franciska története bővelkedik. A Brad Pitt-sztoriról lehetett már hallani, így alig vártam, hogy a közismert színésznő történetéhez érjek. Aztán olvasás közben azon kaptam magam, hogy egyre sűrűbben mondogatom, hogy á, ez biztos csak fikció. Nagyon durva. Ez tuti ilyen formában nem történt meg.
Mégiscsak egy fikciós műfaj, biztos csak a workshop miatt kellett már-már állatorvosi ló szintűen az összes magyar fiatal összes problémáját belesűríteni… no meg a színházi előadás alatt nem lehet könnyű egyre fokozni a hallgatóság figyelmét… És akkor még bejön a képbe a Csernus doki is, hát persze. Lehetetlen!
Lehetetlen, hogy ez a törékeny lány annyit megélt már huszonévesen, ami másoknak 3 életre is sok, miközben a főzős műsorban a legnagyobb természetességgel rajzfilmekből idéz szusikészítés közben.
Farkas Franciska önálló estjén Gorkij novellájának lapjai mögé bújik – ContextUs
fiatal kora ellenére már számos területen kipróbálta magát. Volt már modell, szobalány, felszolgáló, eladó, és jelnyelvi tolmács is. Ezúttal egy önálló est keretén belül lép fel, ahol Gorkij novellájának lapjai mögé bújik. A húszas éveiben járó lányra nem lehet a tapasztalatlan jelzőt használni, hiszen már több területen is megmutatta hozzáértését.
Oké, hogy színésznő, de… Szürreális. Teljes kognitív disszonancia. Már ott tartottam, hogy rákerestem, van-e a neten legalább a Pitt-es sztorinak bizonyítéka (szpoiler: van…). Aztán ráeszméltem: hoppá, ezek bizony az én előítéleteim! Amikről azt hittem, hogy nem léteznek! Erre ment ki a játék?! Innentől kezdve tudatosan elengedtem minden zavaró zajt a fejemből és csak hagytam, hogy Franciska meséljen tovább.
Művészi hatás és szakvélemény – kéz a kézben
A kötet vége felé jártam már az olvasásban, amikor – véletlenül(?) – szembejött a neten L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítójának legújabb cikke. Friss drámaélményeim birtokában a poszt minden szavára heves bólogatással, kvázi aha-élménnyel reagáltam. A roma hősök olyan társadalmi összefüggésekre és nehézségekre mutatnak rá, amelyek abszolút egybecsengenek a 20 év terepmunkával rendelkező szakember tapasztalataival. És éppen ezeknek a komplex problémáknak a megértetése a Roma hősök módszertan egyik kitűzött célja a többségi társadalom felé. Jelentem, az üzenet célba ért: a kötet kiválóan „működik”!
A Roma hősök magyar és angol nyelven is megvásárolható a [email protected] e-mail címen, 3990 forintért.
