Talán az egyik legérdekesebb dolog, hogy Semjén Zsolt igen komoly családi pedigrével rendelkezik, leginkább apai oldalról – az életrajzának rögtön az elején megemlíti, hogy apai ágon felső-ausztriai nemesi családból származik. Bár az ősét nem nevesíti, de az is kiderül, hogy a nemesi címet a neves rokonnak II. Rudolf császár ajándékozta, 1590-ben, augusztus 2-án – ez alapján konkrét dátum alapján igen könnyen elképzelhető, hogy a bécsi levéltárban fel lehetne deríteni, kiről is van szó, hozzáférés híján viszont kénytelenek vagyunk a történelmi helyzetnek utánanézni. A honlapon az is le van írva, hogy a törökök elenni háborúban tanúsított vitézségért kapta Semjén Zsolt őse a nemesi címet, ami a korban valóban bevett gyakorlat volt.

A 16. század végén a Habsburg-Oszmán határvidék állandó harcok színtere volt, II. Rudolf császár idején a Habsburg és a Oszmán Birodalom közti feszültségek egyre élesebbek lettek, amiből végül 1591-ben kibontakozott az úgynevezett Hosszú török háború, ami 1606-ig tartott – a történészek az utolsó keresztes háborúnak is nevezik, a Habsburg Birodalmon kívül európai oldalról az egész Szent Liga részt vett benne. Már a háború kitörése előtt is sorra zajlottak a kisebb ütközetek, várvédekezések és határportyák, amelyekben a végvári katonák és tisztek nap mint nap bizonyíthatták bátorságukat – abból, hogy Semjén Zsolt az 1590-es dátumot említi, kikövetkeztethetjük, hogy az ő rokona a nagy háború kitörése előtt kapta a címet. A Habsburg uralkodók gyakran jutalmazták a török elleni harcokban helytállókat nemesi oklevéllel, úgynevezett címeres levéllel. Ezek az adománylevelek a legtöbbször ugyan nem jártak földbirtokkal, de a cím és a kiváltságok (mint például adómentesség, perbeli előjogok) azért igen jelentős rangemelkedést biztosítottak a köznéphez képest.

A felső-ausztriai, stájer és magyarországi határvidék katonái közül számos család így nyerte el nemesi rangját – mint látjuk, többek között a magyar miniszterelnök-helyettes egyik őse is.