“Felgyújtott plakátcsonkok, érzéscsontok / morognak, ha a főutcán végigmegyek. / Négysávos. Eszembe jut egy régi rapszám, / ami után ötven kilométert teleportáltam.” Szabó Gergely versei.

Kilincsnyelv

Hirdetés

Száz felé hajlanak napjaink.
Bízunk abban, hogy:
visszadobják a labdánk,
a zebrán nem ütnek el,
azt sem ütik el, aki visszadobja.

Csak legyen valaki az ajtó mögött,
megszokjuk ezért kereszteződéseket.

Gyere, légy a bukfencem,
hogy átnézhessünk magunkon.

Hozd a könnyű ízű kulcsot
a narancsszínű utcasarkon túl,
vagy inkább innen fekvő képlethez.

Egy pont a számok mellett.
Ott szoktunk találkozni.
Ott szoktunk bízni.
Két fém rész, most egymásnak
esik.
Bukfencezik a kilincsnyelv.

szőlőmagolaj

úszok pöttyös szőnyegén
alsó állkapcsos csókja elől menekülve
de mindig utolér
szerencsére az enyém
azt hiszi hogy sminkben szebb
közben a szódabikarbónához szőlőmagolajat kever
belenevet a bundáskenyeres reggelekbe
örömbe álmodja a világokat és homlokon harap
hangja terelőhold
csíkokat szánt vele szívkoszorúm gyűrűjébe
száz éves csigaházként várja
hogy végre belehallgassak
sorsfintorok hoztak össze minket
fura vagy tessék itt egy zuhanyrózsa
fülére szorítom tenyerem
hogy ne hallja a bajszos lombfúvó
ésvagy szemetes egérkamion
hogyan pucolja a hajnalok sétáit
szuszogása kimászik az esőcseppek közé
ott manőverezget ahogy én mellette
most az álmából menekül
egy szusszanással kihajítja az utcára
az ajtót már becsuknám
fázok vagy mi
de akkor hogy mentselek meg
ezt kell még kitalálnom

Bioszerkezetek

Felgyújtott plakátcsonkok, érzéscsontok
morognak, ha a főutcán végigmegyek.
Négysávos. Eszembe jut egy régi rapszám,
ami után ötven kilométert teleportáltam.
A város döntött helyettem, és bennük
a bioszerkezetek. Meghibásodás
és hibaüzenet. Kaptam itt én is sok sms-t.
A körmök nyomai még a háton piroslanak,
csípnek. Ilyenkor a szelek ragasztanak
görbéket, nem az átfirkált közterek.
A hajba-túrás fizikai egyenletét kérem
egy elkeseredőtől és a függvényt látva,
már a buszpályaudvaron vagyok.
Törvénybe ütköző időben indulok el
az utolsóval. Meghallgatom a számot,
felidézem a kezeiteket, morognak
a csontjaim, újra kitörölném az üzeneteket,
de ez már egy másik telefon, sokkal több
hibalehetőséggel.

Hirdetés