Szálinger Balázs József Attila-díjas költő képviseli Magyarországot A költészet világnapja című rendezvényen március 21-én Rómában.
A rendezvénysorozatot hatodik alkalommal rendezi meg az Európai Unió Nemzeti Kulturális Intézeteinek Szövetsége (EUNIC) az olasz fővárosban. A római Szent Cecília Konzervatóriumba szervezett felolvasóesten 12 ország – Ausztria, Bulgária, Málta, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Portugália, Németország, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svájc – képviselteti magát, országonként egy-egy költővel.
Szálinger Balázs 1978-ban született Keszthelyen. Egy nyugat-magyarországi faluban nőtt fel, a Balaton mellett. Első kötetei Erdélyben jelentek meg: egy verseskötet és egy hexameterben írt vígeposz. Több alkalommal is élt Erdélyben: 2000-ben Nagyváradon, 2010-ben Kolozsváron töltött egy-egy évet.
Szálinger Balázs: Mese az álomgólról
Kövesd a Köztársaságot https://www.facebook.com/koztarsasagkotet
Versek mellett verses epikai műveket írt, jókora kihagyás után először nála mutatkozott újra ez a nagy hagyományú, de kiveszni látszó magyar irodalmi műfaj. 2008 óta színházaknak is dolgozik. Díjat nyert színpadi Kalevala-feldolgozásával, a fiatal Julius Caesar kalózrabságáról írt Köztársaság című darabja 2012-ben az évad legjobb drámájának járó díjat nyerte el. Magyarra ültette Moliére Amphytrionját, Leonardo Da Vinci meséit és Racine Atáliáját is. Színpadi mesefeldolgozásokat is ír.
Szálinger Balázs: Ez egyben maga az érintettség – Interjú / ContextUs
ContextUs: A legutóbbi köteted, a Köztársaság megjelenése óta 4 év telt el, mire megjelent a 360°. Ezen időszak termését olvashatjuk az új kötetedben? Igen, de a viszonylag hosszú kihagyáson belül is leginkább az utolsó félévben írtam ezeket a verseket. A Köztársaság befejezése után jó három-négy évig nem írtam verset – vagy olyat semmiképp, amit emberi fogyasztásra szánnék.
A pályakezdő költők egyik legfontosabb fóruma, a Hévíz című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt hat éven keresztül. Legutóbbi két, 360° és 361° című verseskötetében először hagyta el a versformákat, a versek fókuszában a táj, a történelem, a tér és az idő egymásra másolása, a korszakhatár előtt álló civilizációnk, a véráztatta és rohamosan változó Duna-medence szépsége és szomorúsága áll.
