“Az éjszaka császára, gondolja Fecske, egy pillanatra irigyli is, ez a fiú tökéletesen szabad, én meg egyedül vagyok, és kortyolom a langyos sörömet. Aztán átadja magát az undornak és a gyűlöletnek. Hallja, ahogy a levegőbe hasítanak a két cigánygyerek köpései.” Részlet Szarka Károly Az én hibám regényéből.

Éjszakára bezárják a parkokat

Hirdetés

Hiába tereli el Fecske negatív gondolatait a két sör, valahogy mégis ki kell józanodnia, mert megígérte a barátnőjének, hogy küld egy önéletrajzot az apja cégének, és hogy el tudja küldeni, ahhoz eleve meg kéne írni magát az önéletrajzot, meg valami kísérőlevet, hogy mennyire szeretne náluk dolgozni.

Kegyetlenség éppen akkor józanságot magára erőltetnie az embernek, amikor még be sem rúgott igazán, és éppen mesésnek tűnik a világ, kivételesen csodálatosnak.

Hazaérve szendvicset készít magának, amitől elálmosodik, főz egy kávét, amitől nem lesz ébrebb, megírja az önéletrajzot és a kísérőlevelet, elküldi a barátnője apjának, aztán ledől a heverőre.

Ruhástól alszik el.

Egy kocsmáról álmodik. A csapos nőnek szőrös a karja, barátságtalan pofával csapolja neki a sört, a korsó mintha sosem akarna megtelni. A nő az kérdezi tőle, hogy miért csinálod ezt.

Fecske elindul a vécé felé. A bárpultnak hátat fordítva két férfi beszélget. A kocsma egy igazi késdobáló, ők mégis egészen elegánsak, fekete zakót viselnek mindketten.

Miért csinálod ezt, kérdezi tőle az egyikük.

Borzongva riad fel, letörli a homlokáról az izzadságot, átfordul a másik oldalára, és alszik tovább.

Azt álmodja, hogy egy öltözőben van, vagyis konkrétan a régi általános iskolája öltözőjében. Nagyon kell vizelnie, de a vécé ajtaja be van zárva, és amikor a mosdókagylóba akarna pisálni, észreveszi, hogy le van szerelve a mosdókagyló, és akkor nem bírja tovább, lehugyozza az egyik padot, a padra helyezett, hanyagul összehajtogatott nadrágokat, pólókat és pulóvereket, a pad alá dobált cipőket, a cipőkbe gyűrt zoknikat.

Valahonnan tudja, hogy nemsokára vége a tornaórának, hogy bármelyik pillanatban vége lehet, és ha be is tódulnak az öltözőbe a fiúk, és megrökönyödve, elképedve, felháborodva nézik, ahogy éppen levizeli a ruháikat, akkor sem fogja tudni abbahagyni. Meg akarják majd verni, ebben egészen biztos, ha idősebbek nála, akkor meg is verik, ha fiatalabbak, akkor hívják a tornatanárt, és ha a tornatanár oda is ér, ő akkor is folytatni fogja.

Megint felriad. A telefonját nyomkodja, hogy visszatérjen a valóságba. Félóra múlva összeszedi magát, elindul, hogy lezuhanyozzon, aztán inkább csak átöltözik. Nagy nehezen ráveszi magát, hogy sétáljon egyet, szívja tele friss levegővel a tüdejét. Ő is tudja, hogy ebben a városban ez lehetetlen, de mégis jobb, mint otthon ülni. És ki tudja, hátha közben találkozik valakivel.

Sokkal jobb bárhol bárkivel bármit csinálni, mint sehol senkivel nem csinálni semmit, mondaná a Kapitány.

A sétától valamennyire tényleg felfrissül. Jó lenne üldögélni egy parkban, gondolja, de éjszakára bezárják a parkokat, ezen a környéken legalábbis az összeset körbekerítettek, hogy este kilenc és reggel hat között ne tehessék be oda a lábukat a cigányok, ne hugyozzanak a fák tövébe és ne szarjanak a bokrok alá a hajléktalanok.

Egy teraszos kocsmát választ, kiül a teraszra, szemben a fékező villamos kerekei csikorognak a síneken, ez lehet az utolsó villamos. Az egyik ablakból két cigánygyerek feje lóg ki, köpködnek a járókelők irányába, egy harmadik meg az ütközőn gubbaszt. Amikor megállnak, leugrik az ütközőről, és a másik kettő elé szalad.

Nyomjad, more, kiabálnak neki, tapsolnak és énekelnek, ő táncolni kezd, aztán amikor továbbindul a villamos, visszakapaszkodik az ütközőre, és diadalmasan üvölt egyet. Az éjszaka császára, gondolja Fecske, egy pillanatra irigyli is, ez a fiú tökéletesen szabad, én meg egyedül vagyok, és kortyolom a langyos sörömet. Aztán átadja magát az undornak és a gyűlöletnek. Hallja, ahogy a levegőbe hasítanak a két cigánygyerek köpései.

A pultos negyedóra múlva kijön összeszedni az üres poharakat, és szól neki, hogy át kell ülnie egy benti asztalhoz, a kerületi csendrendelet miatt a terasz csak tízig lehet nyitva.

El kéne költöznöm anyáméktól, de minek fizessek ki egy valag pénzt albérletre, hadarja egy nagy fülű srác a szomszéd asztalnál a haverjának. A haverja, egy kövér fiú csak hallgat, közben néha kifújja az orrát. Olyan hangosan trombitál, hogy alig hallani tőle a zenét. Pedig Fecske szívesen hallgatná, a nyolcvanas évekből szól valami nyálas popsláger, nem biztos, hogy szerette volna, ha felnőttként találkozik vele, így viszont kedves gyerekkori emlék.

Meg anyám legalább főz, teszi még hosszá a nagy fülű.

Ő megint a telefonját nyomkodja, nehezen csúszik neki a sör. Nem jó egyedül inni. Vagyis néha jó, de most nem az. Most inkább kényelmetlen.

Elgondolkodik, hogy kinek írhatna, aki el is jönne vele sörözni, és akinek ő is élvezné a társaságát. Elég kicsi a közös halmaz, és akik beletartoznak, vagy messze vannak, vagy nem mozdíthatók ma este.

Érted, ez egy ilyen generációs dolog, mondja a kövér fiú a nagy fülűnek két orrfújás között.

Fecske azon töri a fejét, hogy milyen hazugságot kellene kitalálnia, ha felveszik a barátnője apjának cégéhez, és úgy döntene, hogy mégsem akar ott dolgozni. Talán azt, hogy közben felvették máshova, és az a másik munka közelebb is áll hozzá, esetleg eljátszhatná néhány hétig, hogy eljár valahova dolgozni, és mondjuk éppen ebbe a kocsmába ülhetne be. Vagy mindig egy másikba. Vinné a laptopját is, úgy tűnhetne, mintha a kocsma lenne az irodája. Már csak azt kell kitalálnia, hogy mi lenne az az álommunka, ami miatt a barátnője apjának állásajánlatát visszautasítja.

Álommunka. Egyáltalán ki találta ki ezt a szót.

Már említette a barátnőjének, hogy kellemetlen lenne neki az apjával dolgozni, de ő elsőre nem értette, hogy miért. Hosszas magyarázkodás után aztán bólogatott, mintha felfogta volna, de másnap megint az önéletrajzzal nyomasztotta.

A pult felé indul, hogy kérjen még egy sört. Csak most tűnik fel neki, hogy a szomszéd asztalnál abbamaradt a tülkölés, vagyis a két srác, a nagy fülű és a kövér elmentek. Meggondolja magát, és mégsem kéri ki a következő sört. Nincs kedve egyedül inni.

Hirdetés