Szemüveges Tündérkeresztanya varázslatai

Alaphangulata kissé melankolikus és egyszerre sistergő humorú. Ez az egyik legvonzóbb és legmeghatározóbb élménye gyereknek és szülőnek, s a másik, hogy elgondolkodtató volta miatt a beszélgetésindító színházi élmények közé sorolhatjuk. Ez az a két jellegzetesség, ami miatt határozottan ajánljuk minden 5-10 év közötti gyermek számára.

A Tündérkeresztanya meseszöveg – a Vaskakas Bábszínház saját kiadványában. A DráMAI mesék-sorozatban, a kortárs magyar gyerekdarabok első kötetében jelent meg, Veres András által dramatizált változatban, ami egyben a győri előadás szövegalapja is.

A bábszínház első emeleti kamaratermében nagyjából 40 gyerek élvezhette a november 6-án bemutatott, vasárnap 11 órai matinét. A térrendezés gyerekbarát; földön és párnákon nyújtózást kínál, a bátortalanabbak pedig néhány hosszú padon foglalhattak helyet a szülők mellett.

Biztonságot és mégis zavarmentes befogadást nyújt a színpadfény nézőtéri meghosszabbítása, aminek dramaturgiai szerepe is van a játékban. Az egyszemélyes bábjáték ugyanis jó ízléssel operál a gyerekek megszólításával és a velük össze-összenézéssel.

A Tündérkeresztanya története Zsigáról szól, aki elveszíti édesapját, s édesanyja keresztanyát keres számára, aki segít felnevelni – leginkább a szerelemhez és álomhoz, félelemhez fűződő viszonyában. Mindezt a mesélőből életre keltett szegény asszony történetindításával teszi, s oda is zárja vissza.

vaskakas-2

Adott egy bevásárlókocsi, egy piros sapkás, különös öltözékű asszony, aki épp falatozik, s ódzkodva, jelen idejű „nem-mesélésbe” fog.

Nem! Nem mesélek. Minek?

Előkerülnek az első szereplő-tárgyak és innentől tárgyanimációs játékot élvezhetünk. Káprázatos egyszerűséggel eltalált tárgy-megjelenítéssel kel életre Zsiga, a plakáton és ajánlóban is látható kis csatos üvegcseként, s válik holttá egyszerre, a sötétkék kávétermoszként mozdított Apa. Íme, az élet-halál körforgás képpé fogalmazása – a gyerekek számára hozzáférhető és tetszetős költői humorral. A zöld bögreként megmutatott Anya egyedül marad síró gyermekével, akinek csitítása sikertelen, s az ismétlődő kísérletek humorforrássá válnak. A színrevitel így vegyíti és oldja könnyed játékörömmel az apa nélkül maradt család iránt érzett torokszorító bánatunkat.

Történetünk ezen a ponton veszi következő fordulatát, mikor az Anya elhatározza, keresztanyát kerít „pogány” gyermekének, akit többszöri próbálkozásra talál csak meg.

A keresztanyasághoz más-más okból kifolyólag elutasítóan viszonyuló figurákat egy-egy tárgy, és annak használati módja, gesztus-jellege teszi könnyen felismerhetővé, szinte emblematikussá. Az Undorodóét a legyező, a Gyűlölködőét a törlőrongy, mellyel a színésznő letörli a furnérlapot, ahol a kis üveg (Zsiga) áll, a Lenézőét pedig a kartonpapírból tépett papírdarabka, mellyel megdobja Zsigát.

A szegény asszony elkeseredésében fohászkodik – gitárkísérettel énekel – gyermeke megmentéséért, az előadás csodahívást váró, megható és intim pontjaként. A gyerekközönség kiold, úszik, ráül a zenére, tűnődik, tán együtt kér a daloló Anyával.

Az igazi Tündérkeresztanya megjelenése, a hívott és várt varázs, egyetlen piros szemüveg felhelyezésének aktusával történik meg, végtelen egyszerűséggel. A tárgyanimáció sajátos pillanata ez, mikor felnőtt asszociációs bázisunk – az anyagok (üveg) rokonsága és különböző formaisága mentén – már mozgásba is lendülhet. A Mesélő-Szegény asszony-Tündérkeresztanya hármasság átváltozásai gyönyörködtetnek tudatos és tudattalan szinten. Szemüvegben, a zöld bögrét mozgatva jelenik meg – könnyen elkülöníthetően – hol az Anya, hol a Tündérkeresztanya – aki ígérete szerint embert farag Zsigából az Anya beleegyezésével.

A Réz és Ezüst királyság

A játékot ezen a ponton megakasztja a Mesélő, és felhívja a gyerekek figyelmét Tündérkeresztanya szigorúságára – ezzel segítve a valósághoz és élményeikhez kapcsolhatóságot, a tagolással a feszültségoldást, valamint a keret megerősítését.

A játék, belépvén a Réz és az Ezüst királyságba, az álom és a valóság kettősségének megéléséről mesél a királylányokkal való találkozás által. Zsiga valóság-beli tapasztalásait és álomlátását megosztja Tündérkeresztanyjával, aki segít értelmezni, ami ott történt vele. A mese fontos modellt ad a gyerekeknek a tapasztalat és annak megértésének dinamikájáról – színház-pedagógiai belső munkát is végezve ezzel.

vaskakas-5

A két királyságban a lányokkal való kapcsolatteremtés lehetetlenségéről, hiábavaló voltáról, illetve az adott világban a létezés módjáról is szürreális képet ad – a RÉZ felzabál, magába olvaszt, anyagával egyenlővé tesz, míg az EZÜST elkábít szépségével, nárcizmusával tol el, majd ürességével szippantana be, birtoklási vágyával pedig nyomaszt. A királylányokat a bevásárlókosárból előkerülő hétköznapi használati tárgyakkal – mozsártörő, tésztaszűrő, alufólia – testesíti meg érzékeny, tapasztalt bábszínészi animációval Rab Viki bábszínész. A tér kinyílása újabb varázslatot kínál az EZÜST királylány alufólia-hajának mozgásával – úgy tekergőzik, mint egy ritmikus gimnasztika tornász szalaggyakorlata közben a szalag.

Az előadás számtalan csodás pillanattal kényezteti a nézőket. Ezek közül kiemelkedik Zsiga test-metamorfózisa és a piros lé, mely többes jelölő – gyönyörködteti a szemet és az élet-szerelem-szeretet értelmezési mezőjén kecsegtet kalandozással.

Az akusztikai izgalmak közül meghatározó az ébrenlét és álom határán visszatérő henger-harang játék, amit a bábjátékos kelt először a hangszerrel, majd a hangerősítés tesz észrevétlenül Dolby Surround-hangélménnyé. Humoros, játékos hangeffekt-élmény, amikor a rézországi király érkezését bejelentő hangosbemondó megszólal, majd éktelen vijjogást hallat a jelenet hátralévő részében. Kiváló és torz (?) tükre harsány, rohanó, feleslegesen és fülsiketítően hangos életen való átrohanásunknak. Az előadás akusztikai síkja kidolgozott, illeszkedik a kacatok képi világához. Zenei effekt anyaga idézi a bevásárlókosár tárgyai és a cigánymese szövege által színre hívott világot.

A harmadik világban, az ARANY királyságba elérést megelőzi, hogy Zsiga nem akar többé álmodni, reményvesztetté válik, fél azoktól, ám Tündérkeresztanyja biztatja, s jelzi: “ők te vagy.”

Zsuzsi, a királylány

A költőiség komoly fokára ér a mesejáték – a tét hősünk önazonossága, és ezt a gyerekek is érzékelik, tapintható a feszült figyelem a nézőtéren. Hiszen Zsiga eddig berohant a királyságokba, most azonban a félelem bénítja. A dal, amely által ARANYországba kerül hősünk, a szív igaz szavának dala, a társra lelésé. Itt mutatkozik be először (saját színészi középhangon) a királylány Zsuzsiként, és nem valamely királyság királylányaként. Itt jelenik meg elsőként az üveg-Zsigával azonos anyagú (borospohár) lányfigura.

Nyugodt, egymásra figyelő párként látjuk Zsigát és Zsuzsit, akik üveg és pohár kettőseként a furnérlapon centiről centire haladnak egymás felé. Csókjuk, eggyé válásuk, a párra találás harmóniát és boldogságot sugárzó mozzanatként működik.

Értjük, amint látjuk Zsiga-üvegből Zsuzsi-pohárba ömleni a piros levet, hogy végre itt van az ideális „kehely”, van hová önteni Zsiga szeretetét. A roppant találó kellékként működő pöttyös mini piknik bőröndöcske trónként szolgál, amibe beleteszi a két figurát a bábszínész – megnyugtató és mesei zárlatként keretet/védelmet is kapnak így a szereplők, ellentétben az eddigi RÉZ- és EZÜST-lánnyal.

Zsiga most már emberré válhat

Ismét a Mesélő beszél hozzánk, lezárva a mesei történetet, megszólaltatva az Anyát, aki örömmel nyugtázza Zsiga boldog emberré válásának tényét, majd azt is megemlíti, hogy apja milyen büszke lenne rá, ha élne. Nem feledkezik meg végül Tündérkeresztanyját dicsérni sem, hisz az ő hathatós ténykedése szükséges volt, hogy Zsiga teljesnek érezhesse magát, emberré váljon. Tömör és célratörő lezárás ez a mesei végkifejletben. Veres átírásában és a színrevitelben is summáz és visszacsatol. A Mesélő visszapakolja tárgyait a bevásárlókosárba (meseláda), cinkosan mosolyogva megállapítja, hogy a gyerekek végighallgatták szomorúnak tartott meséjét. Majd kiáltásával fel is oldja nézői magatartásbeli kötöttségüket: “Most már lehet rohangálni! – segítve ezzel a nézők visszatérését a valóságba. Narrátori szerepkörből még kiegészíti utolsó szavait egy “emlékezzetek rám”-gesztussal, és arra sarkall, gondolkodjunk el a történetén.

Igényes, szórakoztató s egyszerre gondolatébresztő előadást hozott létre Kocsis Rozi és Markó Róbert művészeti munkatársak együttműködésével Rab Viki bábművész. A darabot az ő drámainstruktor-színjáték szakos záróvizsga előadásaként láthatják a győri és máshonnan idelátogató 5 év feletti gyerekek és szüleik, nagyszüleik.

Mi mindent kap a néző?

A képzeletünkben felöltöztetett üres tér varázslatait.

Szomorú, humoros, dinamikus történetet.

A hétköznapi tárgyak izgalmas megtestesüléseit.

Élet és halál, álom és valóság kettősségeiről gondolatokat, képeket.

Bódító és érzelmes dalokat.

Tiszta, egyszerű mesevezetést.

Az átváltozás misztériumát.

Titkos fogásokat a tündérség mibenlétéről.

Tartalmas beszélgetéshez színházi apropót gyermekével, unokájával, szüleivel, nagyszüleivel vagy épp Tündérkeresztanyjával.

Ha szerencséje van, nyer egy Tündérszörpöt a sorsoláson.

Az azonos című cigány népmese alapján írta: Veres András (Blattner Géza-díjas)

Művészeti munkatárs: Kocsis Rozi (Blattner Géza-díjas), Markó Róbert

Zenéjét szerezte és játssza: Rab Viki

A produkció Rab Viki záróvizsga-előadása a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-színjátékos szakán.

Osztályvezető tanár: Kocsis Gergely, Molnár Piroska, Szőcs Artur

Tündérkeresztanya – Vaskakas Bábszínház, Győr, 2016. november 6.

A szerk. ajánlása

Címlapról

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból