Útlevélosztályi eligazítás és a levéltári források buktatói
A határátlépések előtti hivatali pillanatokról Szikora felidézte a rendőrségi elvárásokat: „Az útlevélosztályon, amikor átadták a külföldi koncertek előtt az útlevelem, a szemembe néztek, és azt mondták, hogy Szikora elvtárs, azért ha valamit hall, mondja el nekünk, és ne találkozzon újságírókkal, ne mondjon semmit disszidenseknek se a rendszerről, se arról, hogy maga mit tervez vagy mit nem tervez. A biztonságra játszottak. Veszélyes embernek számított, akinek mikrofon volt a szája előtt, megfigyelték őket”.
Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy a kádári állambiztonságban komoly teljesítménykényszer alatt dolgoztak a tisztek, emiatt gyakoriak voltak a fiktív vagy egyoldalú bejegyzések olyanokról is, akik sosem működtek együtt.
A főigazgató azt is kérte a kutatóktól és a közvéleménytől: „Ha valaki rátalál egy ismerős, egy rokon névre, inkább kíváncsi legyen és érdeklődő, ne ítélkező”.
A levéltár vezetője hangsúlyozta, hogy a hatos karton megléte csupán a nyilvántartást igazolja, nem minősül ítéletnek, és önmagában nem bizonyítja a tényleges ügynöki tevékenységet.
A helyzet pontos feltárását nehezíti, hogy a konkrét jelentéseket és hálózati iratokat tartalmazó beszervezési dossziék közzététele csak a második ütemben, a tervek szerint 2027. február 25-ig történik meg.
Szikora Róbert az ügy kapcsán megerősítette, hogy a megfigyelések és a hivatali elbeszélgetések ellenére soha senkiről nem készített jelentést az állambiztonságnak – ismertette a Szeretlek Magyarország.
