A helyszínről tudósító Index szerint Szilágyi Tibort 2026. július 16-án, 14 órakor helyezték örök nyugalomra. A szertartáson családtagjai és barátai mellett Halász Judit, Lukáts Sándor, Bánsági Ildikó, Egri Márta, Szinetár Miklós, Hámori Ildikó, Kern András és Nagy-Kálózy Eszter is jelen volt. A koporsó mellett két fekete-fehér portrét állítottak fel, a hangszórókból pedig halk jazz szólt. A búcsúztatás képei már a kezdetektől azt hangsúlyozták, hogy Szilágyi egyszerre tartozott a színházhoz, a filmhez, a rádióhoz és a versmondás világához.

Szinetár Miklós nem díjak és szerepszámok felsorolásával kezdte beszédét, hanem egy közös emlékkel. Felidézte, hogy Szilágyi Sopronban egyszer jellegzetes hanghordozásával azt mondta: „És Bécsben fogunk káááávézni.” A mondat annyira megmaradt benne, hogy azóta otthon is elnyújtva ejti ki a kávé szót. Az apró történet egyetlen hangban sűrítette össze Szilágyi humorát és jelenlétét, majd Szinetár József Attila Kész a leltár című versével búcsúzott – előtte azonban azt is elmondta, mi tette kollégáját a legnagyobb színészek rokonává.

Szilágyi Tibor temetésén a humort és a drámát ugyanazok az emlékek őrizték

Szinetár szerint Szilágyiban – Lawrence Olivier-hez hasonlóan – egyszerre volt jelen a humor és a drámai erő. Rendezőként szerette a színészeit, magánemberként pedig a világban érezte jól magát: utazni, dolgozni és élni akart. Ez a kettősség magyarázza, hogyan lehetett ugyanolyan hiteles nagy világirodalmi szerepekben, mint közönségfilmek markáns mellékalakjaként. A megemlékezés következő szakaszában Rudolf Péter már egy konkrét forgatás, az Üvegtigris felől közelített hozzá – abból az időből, amikor Oszi bácsi figurája új nemzedék számára tette ismerőssé Szilágyi arcát és hangját.

Rudolf arról beszélt, hogy Szilágyi mindig és mindenhol betöltötte a teret, miközben diszkréten akart létezni. Felidézte az Üvegtigris jó hangulatú forgatását és soproni találkozásaikat, majd két szóval foglalta össze a színész személyiségét: „Harmónia volt benne, és derű.” A Vígszínház igazgatója azt is elmondta, egyre inkább hisz abban, hogy az emberek a haláluk után sem tűnnek el teljesen, ezért arra kérte kollégáját, bukkanjon fel újra, amikor szükség lesz rá. Ezután hangzott el az Oszi bácsinak szóló köszönés, amely személyes és filmes búcsúként egyszerre működött.

Oszi bácsinál jóval nagyobb életmű maradt Szilágyi Tibor után

Szilágyi 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd Kecskeméten és Veszprémben kezdte pályáját. Később a Thália, a József Attila Színház, a Nemzeti, a Vígszínház és az Új Színház társulatában is dolgozott, 2003 és 2007 között pedig a Soproni Petőfi Színház művészeti igazgatója volt. Több mint 150 színpadi szerepet játszott, miközben rendezőként vígjátékokat, klasszikus drámákat és zenés produkciókat egyaránt színpadra állított. A szertartáson felidézett soproni történetek ezért nem mellékes anekdoták voltak: vezetői és rendezői korszakának emberi oldalát őrizték.

Kapcsolódó cikk

Kiderült Szilágyi Tibor halálának valódi oka, rosszul tudtuk eddig

Több mint 120 filmes és televíziós munkája között ott van a Hideg napok, a Macskajáték, az Ámbár tanár úr, az Európa expressz és az Üvegtigris első két része. Mély, karakteres hangjával gyakran szinkronizálta Jean Renót és Walter Matthaut, de Donald Sutherland, Ben Kingsley, Philippe Noiret és John Cleese is megszólalt magyarul az ő előadásában. A Contextus Szilágyi Tibor halálhíréhez kapcsolódó pályaképében szintén áttekintette ezt a színházon, filmen és szinkronon átívelő örökséget. A temetés azonban egy negyedik területet, a versmondást emelte a középpontba.

„Szilágyi betöltötte a teret mindig, mindenhol” – mondta Rudolf Péter a Farkasréti temetőben.

Szilágyi Tibor 2026. július 2-án, 83 évesen, családja körében hunyt el; augusztusban töltötte volna be 84. életévét. Pályáját 1975-ben Jászai Mari-díjjal, 2007-ben Kossuth-díjjal ismerték el, de a búcsúztatás azt mutatta meg, ami nem fér el a kitüntetések jegyzékében: kollégái mondatokban, hangsúlyokban és közös forgatási emlékekben őrzik. Amikor a temetőben saját előadásában felhangzott a Levegőt!, a több mint 60 éves pálya nem lezárult, hanem hangfelvétellé, filmmé és tovább idézhető gesztussá változott – Oszi bácsi pedig Rudolf Péter köszönésével ismét belépett az Üvegtigris világába.