Csillagászok egy csoportja óriási „szökőkutat” azonosított egy egymilliárd fényévre fekvő galaxisban. A szökőkút egy olyan fekete lyuk, amely hatalmas mennyiségű gázt lök ki magából.
A Grant Tremblay, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa által vezetett csapat az Atacama Large Millimeter Array (ALMA) és a Very Large Telescope (VLT) segítségével figyelt meg egy viszonylag közeli galaxishalmazt, az Abell 2597-et – írja az IFLScience.
A csoport legfényesebb rendszerét vizsgálva a szakértők felfedezték, hogy a galaxis magjában található 100 ezer fényév átmérőjű fekete lyuk molekuláris gázt lövell ki magából, a gáz pedig utóbb visszahullik az objektumba.
A szakértők korábban nem láttak ilyen hatalmas galaktikus szökőkutat.
Tremblay szerint valószínűleg ez az első olyan rendszer, melyben egyszerre sikerült egy fekete lyukba áramló, és az objektumból kiáradó molekuláris gáz nyomára bukkanni.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Az óriásgalaxis közepén található szupermasszív fekete lyuk olyan, mint egy szökőkút mechanikus szivattyúja[/perfectpullquote]
– nyilatkozta a kutató.
Mosolygó arcra bukkantak az űrben a Hubble űrteleszkóp felvételén
A NASA amerikai űrügynökség honlapján közölt képen két sárga fényű égitest látható egy fényív felett, a formáció mosolygó arcot rajzolt a csillagok közé. A fényív a NASA szerint egy galaxis, melynek alakját egy elhaladó, nagy tömegű gravitációs forrás eldeformálta és megnyújtotta. „Az alsó, íves galaxis alakja jellemzően egy gravitációs lencsehatás alatt álló galaxis alakja.
Bár a fekete lyuk kilöki magából az anyagot, a gáz nem képes kilépni az objektum gravitációs mezejéből, így visszaesik. A folyamat önszabályzó, a visszaáramló gáz energiát biztosít a fekete lyuknak, amely így képes újabb adag anyagot kibocsátani.
A becslések alapján a szökőkút 3 milliárd naptömegyni anyagot tartalmaz, a kilőtt gáz rendkívül forró, a beáramló anyag ugyanakkor igen hideg, -260 Celsius-fokos.
A friss adatok szerint az efféle folyamat gyakori lehet az Univerzumban, a hasonló események vizsgálata pedig segíthet a galaxisformálódás alaposabb megértésében.
