A ContextUs irodalmi körökhöz kapcsolódó interjúsorozatának első alanya a Köménymag irodalmi kör. Bemutatottjaink: Bende Tamás, Csombor Rita, Ferencz Mónika, Gláser Diána, Horváth Veronika, Kopcsányi Lilla, Kovács Márton, Őry István, Székely Örs.

Hirdetés

ContextUs: Mikor és miért kezdtél el írni?

Általános iskola végén kezdtem el írni, de igazából nincsen semmi magasztos miért mögötte. Akkoriban még senki nem akart költő vagy író lenni – legalábbis nem Gödön, ahol laktam –, így kicsit másnak éreztem az írást, talán ezért is vonzott. Volt bennem egy vágy arra, hogy kitűnjek, az iskolai elvárások miatt. Miután elballagtam és eltávolodtam az ottani légkörtől, ha tehettem, nem is nagyon akartam nagyon különc lenni, sőt volt benne valami idegenség, de a költészet valahogy velem maradt.

ContextUs: Melyik műfajt érzed a sajátodénak: líra vagy próza?

A lírát. Amikor próza írással próbálkozom, mindig azt veszem észre, hogy nehezen uralom és vezetem a cselekményt, mert általában másra helyezem a hangsúlyt az írás során. Nekem a líra megfoghatóbb, mert elég egyetlen gondolatot vagy érzést körbejárni benne, nem kell feltétlenül összekötni őket kitalált eseménysorokkal. Hirtelenebb és intenzívebb műfaj számomra, így képes magába rántani, a próza pedig hullámzóbb; lehet, jó, akkor is, ha felváltva vannak benne gyengébb és erősebb részek, ez egy versre nem igaz. De olvasásban nincsen számomra prioritás, csak legyen érdekes és jó a szöveg.

Ferencz Mónika költő
Ferencz Mónika / Fotó: Tatai Judit

ContextUs: Hogy állsz a kötettervekkel?

Azt hiszem, eddig három volt. Ebből egy került volna kiadásra, de visszatáncoltam. Egy másikat pedig elvetettem. Ez nem azt jelenti, hogy bizonytalan vagyok egy saját kötet kiadásával kapcsolatban, csak mindig úgy éreztem, hogy még nem jött el rá az idő, és eddig még nem bántam meg a döntésemet. Jelenleg dolgozom egy köteten, de még idő kell, hogy ki- vagy inkább összeforrjon olyanná, amilyenné szeretném.

ContextUs: Mivel foglalkozol az íráson kívül?

Olvasással, zenehallgatással, emberekkel, illetve július óta Excellel és SAP-val, mert a munkahelyemen ezt a kettőt használom a leginkább: egy multinacionális cégnél dolgozom back office-osként. Azelőtt marketinggel foglalkoztam – reklámügynökségnél voltam szakmai gyakorlaton –, mert azt tanultam a BGF-en.

ContextUs: Melyek azok a költők/írók, akik közel állnak hozzád, s kik azok, akik nem?

Két költő áll hozzám nagyon régóta közel. Az egyik Kosztolányi Dezső, bár ő főleg a személyisége és a műveltsége miatt, a másik pedig Krusovszky Dénes, mert az ő kötete indított el 2009 körül a kortárs versek olvasása felé.

Vannak persze költők, akiknek különösen szeretem a verseit és hatással voltak rám. Vegyesen az idősebb és a fiatalabb generációból.

Jelenleg Richard Siken az, akibe teljesen beleszerettem és úgy érzem, hogy valami olyasmit mond el és úgy, ahogyan én is sokszor szeretném. És kik azok, akik nem? Ady költészete mindig iszonyú távol állt tőlem, persze lehet, nála is befolyásol a személyisége, de a mai napig nem értem, vagyis irodalomtörténeti szempontból értem, csak talán nem tudom elfogadni ezt a ránk maradt Ady-kultuszt. És vannak a kortársak közül is, akiknek a költészetét nem érzem a sajátoménak, de ez így van jól. Furcsa lenne, ha mindenkinek a világa vagy a mondanivalója közel tudna állni hozzám.

Ferencz Mónika költő
Ferencz Mónika / Fotó: Cseke Marina

ContextUs: Van-e olyan zene, ami írásra ösztönöz?

Ez attól függ, hogy mit írok, de igen, sokszor teremtek hangulatot magamnak zenével. Sőt, azt hiszem, már két versem is született egy Sóley-szám sorának a továbbgondolásából. De előfordult, hogy egy Murcof-számot hallgattam újra és újra, hogy egy bizonyos hangulatban benntartson. Természetesen van olyan is, amikor szükséges a csend. Tehát a zenei ösztönzés teljesen versfüggő nálam.

ContextUs: Mely más művészeti ágak foglalkoztatnak?

Igazából nincs a fejemben ágak szerint lebontva, csak “a művészet” van egy egészként. Szerintem mindegy, milyen csatornán vagy eszközzel, de ugyanúgy és ugyanazt tudja adni minden művészeti forma, csak a mondanivalóhoz meg kell találni a megfelelő útvonalat a befogadóhoz. Erre néha egy film alkalmas, néha egy vers, néha pedig egy fotó vagy balett előadás. Éppen ezért általában, ha bármi olyan mondanivalóval vagy értékkel találkozom, szívesen válok befogadóvá. Most például éppen emiatt a vizuális költészetre kattantam rá, onnan is Anatol Knotek munkásságára, mert remekül ötvöz több művészeti ágat.

ContextUs: Hogyan ismerkedtél meg a Köménymag irodalmi körrel?

A Köménymag irodalmi kört tízen hoztuk létre, akik a 2013-as FISZ tábor – itt ismerkedtem meg a Köménnyel – óta a már korábban is működő Kömény líraműhelyben aktívan részt vettünk.

ContextUs: Hogyan működik a Köménymag a te nézőpontodból? (Műhelyként funkcionál, milyen időközönként jöttök össze, hogyan képzelhetjük el az ottlévő atmoszférát, etc.)

A Köménymag nekem elsősorban egy közösség, amiben jól érzem magam, emellett persze közös munkát és programokat, az együtt ivást és megszervezett felolvasóesteket is jelenti. Nehéz a hangulatát leírni, mert sokfélék vagyunk, de ez a sokféleség általában elég vicces helyzeteket okoz, főleg, amikor összejövünk inni és Ritával, Lillával vagy Ferivel elkezdjük direkt húzni a másikat. Szórakoztató nézni az összetekintéseket is, amikben ugyanezek a tréfák vannak, amikor elmegyünk egy Köményes műhelyre Sirokaiékkal. Bár a műhelymunkákon kívüli szerepeinkben talán már nem is „Köménymag” vagyunk, és nincs is annyira helye közöttünk az irodalomnak, csak, mint egy ilyen titkos összetartó erőnek, aminek hálásak vagyunk az iránya miatt.

Ferencz Mónika költő
Ferencz Mónika / Fotó: Cseke Marina

ContextUs: Mit nyújt a számodra a Köménymag?

Fejlődésre való lehetőséget és egy nagyon jó közösséget, valamint egyfajta szemléletet, ami egy bizonyos részemet elég erősen meghatározza. Másnak egy vallási közösség, egy bowling vagy sakk klub, néptánccsoport, akármi, nekem ez.

ContextUs: Mit gondolsz, vannak-e olyan motívumok, amelyek fellelhetőek a Köménymag tagjainak írásaiban? Ha igen, melyek azok?

Talán a természeti motívumok, amik a leginkább megjelennek a költészetünkben, igaz már mondták azt is, hogy a különböző emberi végtagok és testrészek is vissza-visszatérnek.

Ezekben mind lehet igazság, de talán nem csak a Köménymagnak, hanem jelenleg az egész kortárs költészetnek is ezek a jellemzőbb motívumai.

A csoporton belül én úgy érzem, hogy a sok hasonlóság ellenére – sok minden együtt hatott ránk – valahol mégis különböző költészetet képviselünk, és ezáltal elég színes a közeg is.

ContextUs: Ha ki kellene emelni egy sort a kedvenc saját művedből, mi lenne az?

„Pedig a lényeges mozdulatok között tényleg nincs különbség. / Csak az idő és a körülmények.” (Szerepkonfliktus)

Hirdetés