A Dürer Kert és a New Beat igencsak kedvére tett a hazai alternatív garázsrock műfajt kedvelő közönségnek a február 22-i together PANGEA-koncerttel. A Los Angeles-i srácok a 2014-ben elmaradt budapesti turnéállomásukat hétfőn pótolták a tavaly kiadott The Phage című EP-bemutatója során.
Az este folyamán érezhető volt a fülledt tini levegő, az átlagéletkor nem lehetett több olyan 16-18 évnél. Mire kis csúszással beállt a zenekar, egész népes társaság verődött össze az első néhány sorban. Persze ez a négy fiatal srác is hozta magával ezt a kellemes, szabad és pofátlanul „feel good” punk-hangulatot, de a The Phage első, I Looked In Too című dalának indításával nem is volt különösebben nehéz dolguk.
Az első néhány percben olyan magával ragadó volt minden, hogy két variáció volt lehetséges; elkezdtél ugrálni úgy, mintha nem lenne holnap, vagy széles mosollyal nézted, amit a színpadon az a négy, nagyon alacsony srác művel zenélés címszó alatt.
Az energia, amit átadtak a koncert közben, biztosan nem volt egyenlően arányos a magasságukkal; akik hátul álltak, talán alig láttak valamit.
A 2014-es Badillac című albumról összesen 5-6 dalt hallottunk, köztük olyan klasszikusokat, mint például az Offer. Ahogy körbenéztem, a legtöbb tizenéves nyomban lesmárolta a mellette állót, ahányszor csak felcsendült az a sor, hogy
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]And if you have a kiss for me, and only me, I’ll take it[/perfectpullquote]
A Does He Care vagy a Sick Shit során is rendesen volt őrjöngés, de az album címadó dalánál személy szerint libabőrös lettem volna, ha az énekes, William Keegan, szájharmonikával eljátssza azt a szólót, ami eredetileg benne van a dalban. Erre viszont sajnos nem került sor.
A setlist teljesen rendben össze volt állítva, egyetlen egy pillanatra se hagyott alább a közönség lelkesedése, hiszen minden harmadik vagy negyedik track pont olyan volt, amit feltétlenül hallani szeretett volna mindenki, aki tisztességesen rongyosra hallgatta már a together PANGEAt. Hiába hiányoltam a The Phage-ről például a Blue Mirrort, az Awful rendesen kárpótolt.
Ezek a dalok különben sokkal hatásosabbak voltak élőben, mint felvételről, az utolsó számoknál már menetrendszerűen igazi kamasz pogó alakult ki. Body surftől kezdve a kilöttyentett sörön való hasra esésen át minden volt, még a színpadról lekerült mikrofonállvánnyal is sikerült egy copfos leányzót fejbe ütnie valakinek. Mindezek ellenére, vagy éppen ennek köszönhetően, megvolt az este gimis garázsbuli-varázsa, és mindenki boldog mosollyal nyugtázta, hogy a Dürer Kertben a február végi nyirkos hétfő estén egy kis időre besütött Kalifornia.
