Megdöbbentő helyszín fogadta a hazatérő kamaszlányt

A tárnoki családirtás tragédiája 2002. január 23-án történt, amikor Radics Attila, élettársa, Flóra és közös hároméves kislányuk, Sára nyomtalanul eltűnt a családi házból. A tragédia napján az akkor tizenöt éves Fanni korábban ért haza az iskolából, mert elmaradt az utolsó tanítási órája.

A kaput nyitva találta, ami önmagában nem számított szokatlannak, mivel az otthonuk nevelőapja ismeretségi köre miatt szinte átjáróházként működött. A lakásba belépve azonban rögtön meglátta a falakra kenődött vért, miközben az emelet felől a magára hagyott kilenchónapos kistestvére sírása hallatszott.

A belső terekben heverő töltényhüvelyek, egy átlőtt falépcső és elmosott vérfoltok mutatták az erőszakos leszámolás egyértelmű nyomait. A fürdőkádban a vízzel teli környezetben heverő kés körül még lebegő vérfelhőt látott a lány, a közelben pedig egy elvágott, meghurkolt porszívózsinór feküdt.

A megrémült kamasz azonnal értesítette a nagymamáját és a nagynénjét, ám a kiérkező rokonok nem a hivatalos szerveket riasztották legelőször a helyszínre. Helyette a családfő ismerőseit hívták fel, akik órákon át tartózkodhattak a bűncselekmény helyszínén a rendőrség megérkezése előtt.

A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda adatai szerint az áldozatok holttestei azóta sem kerültek elő a hatósági eljárások során. A helyszín késői biztosítása pedig már a kezdeti órákban végzetesen megnehezítette a nyomrögzítést a kiérkező hatóságoknak.

A hatósági reakciót nemcsak a tárnoki ingatlanban tapasztalt késlekedés jellemezte, hanem egy olyan eljárási besorolás is, amely hosszú időre megpecsételte a nyomozás irányát.