A Terminátor hatodik alkalommal mutatkozik be a mozik vásznain. A sorozat második rebootjaként vajon sikerült elérnie azt, amit a korábbi részeknek nem? Figyelem: spoilerek következnek! 

Klasszikus franchise-ok, új trend

Hollywoodban egyfajta új trend van kialakulóban. Míg a 2000-es évek a remake-ekről és rebootokról szólt (Rémálom az Elm utcában, Péntek 13), úgy néz ki, most az „alternatív” folytatásoké lesz a főszerep.

A jó Terminátor ott segít, ahol tud / Forrás: Giphy / Terminator: Dark Fate

Az első sikeres film ebben az újonnan kialakuló trendben a 2018 őszén megjelenő Halloween-folytatás volt, amely John Carpenter eredeti 1978-as filmjének történetét vitte tovább. Az elkészült alkotás olyannyira sikeres lett, hogy két további részt is behirdettek 2020-ra és 2021-re.

A Terminátor: Sötét végzet címmel megjelenő mű az eredeti két James Cameron-filmet folytatta. figyelmen kívül hagyta a Terminátor 3: A gépek lázadása, a Terminátor: Megváltás és a Terminátor: Genisys részeket.

Tekintve, hogy Cameron ezen világa az időutazásra építkezik, könnyebben elkönyvelhető ez a rész egy alternatív idővonalnak.

Bár ezúttal nem James Cameron ült a rendezői székbe, ő csupán forgatókönyvíróként és producerként volt jelen. A rendezést Tim Miller, a Deadpool rendezője vállalta magára.

Akció a köbön

A Terminátor: Sötét végzet egy kőkemény akciófilm. Az akciójelenetek, ahogy azt már Miller a Deadpool esetében is bizonyította, szépek, letisztultak, ötletesek és könnyen követhetőek. Ez köszönhető az operatőri munkának is (Ken Seng).

Linda Hamiltonnak rááll a keze / Forrás: Giphy / Terminator: Dark Fate

Ami viszonylag ritka manapság, hogy a vágás (amelyet egyes információk szerint maga Cameron csinált Julian Clarke mellett) sem teszi kaotikussá a jelenetek értelmezését. Negatív példaként a Kaptár: Utolsó fejezetet tudnánk megemlíteni.

Ugyancsak jónak mondható az ütemezés: az első húsz-harminc perc lényegében egy hosszú akciójelenetnek érződik. Folyamatosan fenn tudja tartani a néző figyelmét.

Később természetesen beérkeznek a kifejtős „blokkok” is a történetbe, ahol sok más akciófilm előszeretettel lelassítja a történetét, azonban a Terminátor: Sötét végzet esetében ez nem következik be.

Lényegében egy gyorsan haladó hullámvasút, amelyben az ereszkedők sem túl mélyek és nem lassítják le a „szerelvényt”.

A CGI alkalmanként nem a legszebb (például, amikor Grace lelövi a Dani apjának bőrébe bújt Rev-9-est), de azért tegyük hozzá, hogy láttunk már sokkal rosszabbat nagyobb költségvetésű filmeknél is (Transformers-filmek).

Újra harcban a gépekkel / Fotó: Fórum Hungary

Ebben az esetben viszont némi hiányérzet maradhat a nézőben, ugyanis a digitális karakter-animációk fizikai értelemben kissé „súlytalannak” érződnek. Ezáltal a kiborgok nem olyan masszívak és veszedelmesek, mint régi ”jó” elődjeik.

A Terminátor többet érdemelne

A nagyobb probléma sokkal inkább a karakterek közötti párbeszédekben ütközik ki. Alkalmanként az a benyomásunk támadhat, mintha az egyes beszélgetéseket összehányták volna, illetve a forgatókönyvírók (David Goyer, Justin Rhodes, Billy Ray és maga James Cameron is) sokkal inkább a beszólásokat helyezték volna fókuszba.

Hatalmas csalódást okozott az új Terminátor-film, a Sötét végzet

Noha a franchise hatodik darabja első lett a toplistán, 185 millió dolláros költségvetéséhez képest jóval többet, legalább 40 milliót vártak tőle a bemutató utáni első három napon. A kritikák és a közönség kedvezően fogadta a Paramount és a Skydance Media új Terminátorát, így a távolabbi kilátások jók – írta a .

Jó pár onelinert hallhatunk a filmben. Ezek azonban annyira általánosak, hogy egyik sem fog úgy a fejünkbe vésődni, mint anno a „visszajövök” vagy az „hasta la vista, baby”.

Valamiért a Terminator-történetek készítői nem merik meglépni, hogy igazán a jövőbe (a gépek elleni háborúba) helyezzék a cselekményt.

Éppen ezért a Sötét végzet esetében is ragaszkodtak az időutazós szálhoz, amelyre azt kell, hogy mondjuk, míg két esetben érdekes volt,maga a koncepció mára már úgy megöregedett, mint a film két veterán szereplője.

A film zenei oldalról sem „muzsikál” úgy, ahogy elődjei. Hiába sikerült leszerződtetni Tom Holkenborgot (Tomb Raider, Mad Max: A harag útja, Alita: A harc angyala), a klasszikus melódiák megidézésén túl nagyon nem hozott olyan dallamvilágot a filmbe, amely igazán emlékezetessé válhatna. Pedig bőven lett volna rá tér, hogy az egyes karakterek valóban jellegzetes dallamsorokat kaphassanak.

Kemény csajok a vásznon

A színészek azonban igyekeznek elfeledtetni velünk mindazt a hiányt és gyengeséget, amelyet a film egyéb oldaláról tapasztalhattunk. Linda Hamilton, aki hosszú idő után tér vissza a vászonra, olyan, mintha sosem vetette le volna Sarah Connor szerepét. Ezúttal egy sokkal mogorvább, megtörtebb, ugyanakkor céltudatosabb karaktert mutatott és meglepő módon az egyik legjobban működő figurát hozta a vászonra.

Kemény csajok / Fotó: Fórum Hungary

Arnold Schwarzenegger, aki ezúttal is egy T-800-ast alakít, érződött talán leginkább olyannak az „öregek” közül, akit igazából a nosztalgia miatt hoztak vissza. Az ő szerepe teljesen kihagyható lehetett volna, bár a rajongók nyilván felháborodtak volna a hiánya miatt (lásd: Terminátor Megváltás).

Mindenesetre Schwarzenegger és Miller igyekezett mindent kihozni az adott alapanyagból, és így a karakter megkapta a maga momentumait.

Natalia Reyes alakítja Dani Ramos-t, aki a film új jövőjében fogja vezetni az ellenállást a gépek háborújában.

Reyes korábban sorozatokban szerepelt (Cumbia Ninja, 2091), ezáltal némi bizonytalanság érződik az alakításában, azonban még így is „emlékezetesebb” karaktert hozott, mint Emilia Clarke a Terminátor Genisys esetében.

Ne csináljátok utána / Forrás: Giphy / Terminator: Dark Fate

Aki igazán kellemes meglepetést okozott, a lányt védő, jövőből érkező szuperkatona: Grace. Mackenzie Davis (Mentőexpedíció) igazán emlékezetes játéka az, amely sok esetben elvitte a hátán a filmet. A karakternek megvan a kellő motivációja és a színésznőnek a tehetsége is, hogy eljátssza a szerepét.

Ugyancsak nagy és pozitív meglepetés volt a Rev-9-es Terminátort alakító Gabriel Luna (Szellemlovas). Rég volt már, hogy ennyire fenyegető, halálos és célratörő gépet láthattunk a vásznon.

Esetenként olyan volt, mintha a színész rengeteget merített volna Robert Patrick T-1000-eséből, de ezen túl még valami sármmal és plusz passzív agresszióval tupírozta a karakterét.

A nyerő páros / Fotó: Fórum Hungary

Ez pedig olyan alakítást eredményezett, amelyet a Terminátor-rajongók mindenképpen értékelni fognak.

ÉRTÉKELÉS
Rendezői kreativitás              
8
Forgatókönyv                        
6
Színészi teljesítmény             
8
Operatőri munka                   
10
Zene                                      
6
Sztori                                     
6,5
Gondolati tartalom                
5
Esztétikai minőség                
8