Ha fotós vagy, tisztában vagy vele, hogy nem minden képkocka remekmű. Ezt Thy Tran is őszintén elmondja. Most megmutatja, mit érez fotókon keresztül, szavak helyett.

Hirdetés

Ahogy Thy Tran mondja:

A filmfelvétel hibás elemei is tudnak gyönyörűek lenni. Akinek volt már kamera a kezében, tudhatja, hogy nem minden ellőtt képkocka lesz kiköpött mestermű, de minden alkalommal jó egy picit lelassítani és elmerülni a procedúrában, hogy azt adhassuk át a képeinken keresztül, amit láttatni szeretnénk.

Thy Tran az analóg fotózás keserédességéről akár órákig is tud értekezni. Még az exe adta neki azt a gépet, amit most is használ, mert anno, 2015-ben rájött, hogy mégsem festeni, hanem inkább fotózni szeretne. Ekkor költözött el Saigonba, Vietnámba egészen Melbourne-ből, és arra is rájött, hogy ázsiában még a film is olcsóbb. Itt kezdett el személyes projekteken dolgozni, beleértve frissen megjelent Cacher könyvét. 

Cacher a rejtőzés szó francia megfelelője, hiszen arra használta a kamerát, hogy új nyelvet alakítson ki közte és a barátnője között és helyettesítse a ki nem mondott szavakat. A Mediumnak úgy nyilatkozott, hogy:

A köztünk lévő űr, mint a barátnőm és köztem lévő, olyan sok érzelmet takar, amire ha akarnék, se tudnék szavakat találni. A kamerámon keresztül keresem azt a nyelvet, amin mindezt elmondhatom.

A 2015 és 2017 között készült felvételeket feldolgozó könyv egy direkt és véletlen képeket összegyűjtő történet. A fotókon keresztül meghívást kapunk Thy világába. Ezek mind olyan történetet mesélnek el, aminek nincsen vége.

Egy olyan intim fotóesszét foghat a kezébe az olvasó, ami mind az érzelmi, mind a szerelmesek közötti személyes térre reflektál.

Thy fő témája az arc, ennél fogva a személyiség is, mindig homályos marad, egy olyan döntés, ami mélyebb kapcsolatot feltételez, ha a befogadóra bízza mibenlétét.

Az arcokat mindig megtévesztőnek találtam és túl sok érzelmet takarnak. A személy identitásának misztifikálása pedig mindig is a gyengém volt.

Az arc nélküli portréfotó megengedi, hogy a testnyelvre fókuszáljunk jobban, a fizikai kontaktusra a kép tárgya és a fotós között. Ez egy olyan értékes intimitás, amit nem cserélhet fel az ember. 

Hirdetés