Volt négy és fél év, amikor 6200 titkos megfigyelési kérelem közül egyet sem utasítottak el az igazságügyi tárcánál – mondta Szabó Máté Dániel, a TASZ szakmai igazgatója. Terry Gilliam Brazil című disztópikus filmjének egy elírt név miatt végrehajtott letartóztatása azt a kérdést világítja meg, mi történik akkor, amikor az engedély puszta adminisztratív mozdulattá válik, a mérlegelés pedig eltűnik mögüle.

A vita ezért túlmutat az egyes Pegasus-ügyeken. Magyar Péter parlamenti beszédében is egy hosszú korszak lezárásáról beszélt; a titkosszolgálati engedélyezés ügye azt teszi próbára, hogy ez a lezárás elér-e az állam legkevésbé látható döntéseihez is.

Az ügy nem azon múlik, szükség lehet-e titkos eszközökre a nemzetbiztonságban. Hanem azon, hogy ki és milyen információk alapján mondhat nekik nemet.

A jóváhagyás nem lehet automatikus

Az Igazságügyi Minisztérium közérdekű adatigénylésre kiadott összesítése szerint 2010 és 2026 áprilisa között 18 906 nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtési kérelmet engedélyeztek, elutasító döntés pedig mindössze ötven született. Szabó Máté Dániel szerint a 6200 kérelmet felölelő, négy és fél éves hibátlan jóváhagyási sor már nem egyszerűen magas arány, hanem az érdemi külső kontroll hiányának jele.

A strasbourgi emberi jogi bíróság 2016-ban kimondta: a magyar titkos megfigyelési szabályozás nem adott elegendő garanciát a visszaélésekkel szemben. Kifogásolta, hogy az engedélyezés a végrehajtó hatalom körén belül maradt, és nem társult hozzá hatékony jogorvoslat. Szabó Máté Dániel a bírói előzetes engedélyezést, az érintettek későbbi tájékoztatását és a korábbi gyakorlat feltárását sürgette az ATV Egyenes Beszéd című műsorában adott interjúja alapján.

Az elírt név és az eltűnt mérlegelés

A Brazil elején egy légy ráesik az írógépre, ezért a hatósági papíron a keresett Tuttle helyett Buttle neve jelenik meg. A gépezet nem áll meg, hogy ellenőrizze, kit visznek el: a nyomtatott engedély elég ahhoz, hogy családapa kerüljön a rendszer fogaskerekei közé. A film jelenete nem azt állítja, hogy minden állami titkos megfigyelés tévedés. Azt mutatja meg, mennyire veszélyes, ha a papír formailag rendben van, de senki sem vizsgálja meg érdemben, mit engedélyez.

Éppen ez Szabó kritikájának magja. Ha az engedélyező nem független, nem kap teljes képet az alkalmazott technológiáról, és az érintett később sem tudhatja meg, mi történt vele, akkor a jóváhagyásból nehezen lesz korlát. A kérdés végül ugyanaz marad, mint Buttle lakásának ajtajában: van-e valaki, aki még időben észreveszi, hogy a rendszer már csak saját pecsétjét ellenőrzi.