Kölcsönös érvek a távolmaradás mögött
A politikai erők távolmaradási mintázata nem új keletű, az elmúlt évtizedekben mindegyik tábor kidolgozta a maga ideológiai indokait a bojkott igazolására. A rendszerváltás óta felhalmozódott sérelmek újra és újra előkerülnek a nemzeti ünnepeken.
A jobboldal számára a 2006-os őszi események és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége jelentette a legfőbb hivatkozási alapot az elhatárolódásra. A Fidesz ebben az időszakban rögzítette azt a gyakorlatot, hogy az akkori állami vezetők jelenlétében nem vesz részt a hivatalos ceremóniákon.
A 2010 utáni korszakban a baloldali és liberális ellenzék hasonló módon, Orbán Viktor miniszterelnökségére hivatkozva kezdte bojkottálni a központi állami megemlékezéseket. A rivális erők a hatalomgyakorlás jellegével magyarázták az ünnepi demonstrációk szétválását.
A mostani díszülés kapcsán a Mi Hazánk Mozgalom frakcióvezetője, Toroczkai László az uniós intézmények vezetésének meghívásával indokolta pártja elutasító álláspontját. Kijelentette, hogy a felszólaló Ursula von der Leyen az EU-t nemzetek szövetsége helyett birodalommá alakítja át – számolt be róla a Szeretlek Magyarország.
A kormányoldal képviseletében Magyar Péter miniszterelnök viszont a közösségi oldalán bírálta a jobboldali ellenzéki formációk távolmaradását, hangsúlyozva, hogy szerinte magatartásukkal „méltatlanok mindenféle tisztség betöltésére”.
Török Gábor zárásként arra mutatott rá, hogy a külön ünneplés elfogadása a status quo beismerését jelenti, hiszen szerinte „csak oldalak, táborok vannak, de nincs semmi közös, ami fontosabb lenne a különbségeinknél”.
