„16 évesen, gyakorlatilag gyerekként kerültem Tapolcáról a fővárosba. Egy olyan, számomra ismeretlen világ várt, ahol idegennek éreztem magam. Kívülállónak. Vidéki lányként tájszólással beszéltem, ami miatt sokan gúnyoltak és lenéztek. Bár erős megfelelési kényszer működött bennem, egyetlen percre sem éreztem, hogy befogadtak volna” – kezdte bejegyzését.
Őszintén átérzem az állami gondoskodásban nevelkedő gyermekek helyzetét. Azt hiszem, hasonló érzésekkel, társadalmi előítéletekkel találkoznak, mint annak idején én is. Pedig senki nem tehet arról, hogy honnan jött, hogy milyen súlyokat, nehézségeket cipel.
„Ezek a gyermekek semmi másra nem vágynak csak szeretetre, megértésre, támogatásra. Ha valakinek, nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy a közösség ne megkülönböztesse, hanem elfogadja őket. Rajtunk is múlik, hogy a családban nevelkedő gyermekekhez hasonló esélyekkel induljanak és megvalósíthassák az álmaikat!” – jelentette ki az énekesnő.
Kapcsolódó cikk
Pottyondy Edina most sem fogta vissza magát, elmondta véleményét Tóth Gabiról – “Jó áron eladtad magad, viseld már méltósággal!”
“Négy hónap alatt eljutni a paneltől a jachtig – az kiváltja az emberek ellenszenvét.”
