Érzelmes vallomás a bíróságon – mindent elmondott a szörnyű balesetről a házomlásban megsérült balerina, Tóth Nikolett

Az utolsó pillanatban a földszintről az első emeletre tették át a tárgyalást, így a liftezés helyett egyszerűbb volt, hogy a biztonsági szolgálat munkatársai egy emeletet felvigyék a kerekesszékes lányt. A tárgyalás azzal kezdődött, hogy kiderült, hogy a Jókai utca 1. utcai társasház, amelynek a homlokzata Tóth Nikolettre zuhant, az ő oldalukon beszállt a perbe. Miután megkapta a szót, Nikolett nagy levegőt vett, és elkezdte a saját történetét: – Ha most mindent el kellene mondanom, mi változott, mi minden okoz a mai napig fájdalmat, azt másnap reggelig tudnám sorolni. A baleset előtt a karrierem felfelé ívelt, az akkori párommal éltem együtt, az eljegyzést, a nyarat, a jövőnket tervezgettük– magyarázta. – Az, hogy tudjak találni egy párt, akivel a családban tudok gondolkodni, szinte lehetetlen, hiszen neki fel kell áldoznia az életét, teljesen alá kell rendelnie magát nekem, ápolnia kell. Most édesanyám lett az ápolóm, aki az anyai szerepét ápolóira változtatta, ami nem egészséges – fogalmazott Tóth Nikolett. – Főszerepek vártak rám, ezt semmivel nem lehet kárpótolni, de még érzékeltetni sem lehet a kettő közötti álláspontot. Orvosi szempontból is kimondható, hogy már nem fogok táncolni. Az iskolában kilenc évig készültem erre a hivatásra, amelyet csak pár évig tudtam űzni. Ez nem csak egy munka volt számomra, lelkileg ezt feldolgozni nagyon nehéz, mert tényleg egész életemben erre készültem – magyarázta. A bírónő megkérdezte, van-e olyan végzettsége, amellyel a baleset után is tud a szakmájában valamilyen szinten dolgozni. Erre Nikolett mesélt a jelenlegi munkájáról. – Van balettmesteri végzettségem, abban tudok dolgozni. Az azonban nem természetes, hogy ilyen állapotban ebben dolgozzak, hiszen a balettmesterek maguk is bemutatják a mozdulatokat, de az Operettszínház segített ezzel az állással, hogy ezzel is értékesnek, hasznosnak, produktívnak érezhessem magam. De emiatt a színháznak is változtatni kellett, hogy akadálymentessé tegyék a helyet, és olykor a kollégáknak is segíteniük kell, hogy eljussak oda, ahova mennem kell. – Ha már kerekesszékes lettem, legalább szépnek érezhessem magam, de erre nincs lehetőségem, mert tele vagyok olyan hegekkel, amelyek a női mivoltomban is nagyon rosszul érintenek. Betört a koponyám, így a fejemen egy helyen nem nő haj, nem tudom emiatt úgy hordani a frizurámat, ahogy szeretném – sorolta. – De a gyógyszereknek köszönhetően olyan hormonális változások mennek végre a testemben, hogy például az arcbőröm problémás lett, ekcémás, kiszáradás jellemzi – árulta el a vallomásában Nikolett, akinek szavai szerint az élet összes területén minden tevékenység háromszor, négyszer, ötször annyi időt vesz igénybe neki, mint másoknak. Legyen szó a tisztálkodástól, az öltözködésről vagy bármi más hétköznapi tevékenységről.

Elsőre nem tűnhet fontos dolognak, de a balerina azt is kiemelte, egy sima ruhavásárlás is szinte kínszenvedés, hiszen nem tud csak úgy bemenni a boltba és felpróbálni azt, amit hordani szeretne. – Ezek sem segítenek az önbecsülésemen – mondta fájdalmasan. A fiatal lány azt is elárulta, a meghallgatása alatt is küzdött az egyik legkeményebb következménnyel. – Ami nagyon meghatározza az életem, a fájdalom. Mellkastól lefelé elvileg nem érzek semmit, de az érzőidegem annyira sérült, hogy nagyon erős fájdalmakat érzek a végtagjaimban, főleg a lábamban. Ez a fájdalom tízből huszas, szóval rettenetes. Most is érzem. – Lehet, hogy a tévéből, az interjúkból úgy tűnik, hogy örömteli, pozitív gondolkodású vagyok a történtek ellenére. Ez azonban nincs így, járok pszichológushoz, egyrészt orvosi utasításra, másrészt magam is éreztem, hogy szükségem van erre, mert többször voltam már olyan mélyponton, voltak szuicid gondolataim. Bár azt hiszem, nem lennék rá képes. Sokszor mondtam azt, hogy ha tudtam volna, hogy ez ilyen fájdalommal jár, akkor inkább haltam volna meg – sóhajtott a lány, aki naponta három alkalommal öt-hat fajta gyógyszert szed, köztük kedélyjavítót is. A bíróság egy rövid szünet után Tóth Niki édesanyja, Adrienn meghallgatásával folytatta a tárgyalást, aki elmondta, hogy számára szörnyű megélni a lánya fájdalmas napjait. – Előtte a színpadon láttam tündökölni. Iszonyú nehéz látni és hallani azt, amikor azt mondja, hogy bárcsak meghaltam volna – csuklott el a nő hangja, aki azt is hozzátette, ő is elvesztette a párját, hiszen Nikit ápolja napi 24 órát. Ráadásul a munkáját ő is elvesztette. 23 évig egy cégnél dolgozni, ahol a baleset után két és fél évvel megkértek, hogy menjek el ápolási ellátásra, mert már nem vagyok terhelhető – árulta el Adrienn.