Az elmúlt években számos, a transzneműség témáját feldolgozó film látott napvilágot. Úgy látszik, ahhoz még mindig nem elég, hogy bátrabban nyúljanak egy-egy ilyen történethez. Öt olyan filmet mutatunk, amelyek valamiért kiemelkednek a többi, hasonló alkotás közül. Mindegyik más-más szemszögből dolgozza fel a transzneműség kérdéskörét.

Merre tartunk?

A másságot feldolgozó film talán az egyik legnehezebb műfaj. Vagy sikerül elkapnia a lényeget és reflektálnia a társadalmi problémára vagy nem. A transzneműség témaköre ugyanakkor nem mondható újnak a filmek világában. Pont húsz éve Kimberly Peirce alkotása, A fiúk nem sírnak (Boys don’t cry) Oscar-díjjal tért haza a 72. gáláról.

Hilary Swank a legjobb női alakításért vehette át a filmipar legrangosabb díját.

A transznemű filmek etalonjának is tekinthető alkotás tökéletes korrajz a ’90-es évek kisvárosi embereiről (a film az 1990-es évek elején, Nebraskában játszódik). Azóta a transzneműségről szóló filmek mintapéldájává nőtte ki magát.

Az általunk kiválasztott öt film a környezet nyitottsága, elfogadása és a transzneműség ábrázolásának mentén próbálja megvizsgálni: honnan hova tartunk ebben a kicsit sem elhanyagolható társadalmi kérdésben. Vajon sikerült levetkőznünk az ellenállást vagy épp ellenkezőleg?

1Senki nem az, akinek látszik: Transamerica (2005)

Részlet a filmből / Fotó: AvaxHome

A Transamerica kicsit kilóg a sorból, mert több mint 10 éves. Viszont kevés vígjáték születik a témában, ezért nem elhanyagolható, habár Duncan Tucker filmje sem a töménytelen humorról szól. Bree (Felicity Huffmann) épp nemátalakító-műtét előtt áll, de az élet közbeszól. Korábbi kapcsolatából származó fia, Toby (Kevin Zegers) bajba kerül, a nő pedig biztonságba helyezi, segít rajta. New Yorktól Los Angeles-ig autóznak, hogy a fiú álma teljesüljön. Toby természetesen nem tudja, hogy Bree a (biológiai) apja.

A Transamerica esetében is a felvállalás problémájával találkozik a néző, csak mindezt vicces formában tálalva.

Azt is gondolhatnánk, hogy ebben a kontextusban a másság elfogadása a cél, de Tucker filmjében nem igazán a transzneműségen van a hangsúly. Ez csupán egy eszköz, ami segít a kicsit önző és csak magával foglalkozó Tobyt nyitottabbá tenni, valamint Bree merevségét lágyítani. A szülő-gyerek kapcsolat, a múltbeli problémák és az emberi kapcsolatok témakörét járja körül a film. A transzneműség inkább helyzetkomikumok forrása, amelyekben Huffmann elképesztően brillírozik.

A film csak felvillantja a transzneműséggel járó problémákat, a könnyed szórakozás és a mélyebb mondanivaló között lavíroz. Az utazás mint szimbólum pedig tökéletesen összeilleszthető Bree belső átalakulásával.