A több tízezer kötet állami gondozását és hasznosítását eddig egy jogi záradék lehetetlenítette el a család akaratával szemben.
Bologna és Milánó között, Umberto Eco örököseinek akarata szerint
Közel három évig tartó jogi huzavona után eldőlt Umberto Eco hatalmas könyvtárának a sorsa, írja az Ansa.
Az író-filozófus-szemiotikus tudós több mint 30 ezer kötetet számláló gyűjteményét megvásárolta az olasz Kulturális Minisztérium Eco örököseitől a 2018-ban kezdődött tárgyalássorozat végén. Az alábbi videó érzékelteti, hogy milyen elképesztő könyvmennyiségről van szó, ha az író egy percen át bolyongott a polcok között, míg a kívánt kötethez nem ért:
A könyvtár antik darabjait a milánói Braidense Könyvtár kapja. A gyűjtemény többségét kitevő modern kötetek és levéltár 90 évig a Bolognai Egyetem kezelésébe kerül. A Bolognai Egyetem Eco alma matere, ahol a Humán Tudományok Karának dékánjaként tanított.
Kapcsolódó cikk
Az író 2016-ban bekövetkezett halála után a könyvtár sorsával kapcsolatosan a család – az író felesége és két gyermekük – még bírósághoz is fordult a Levéltári és Könyvtárfelügyelet könyvgyűjtemény-hagyatékokra vonatkozó osztatlansági záradéka miatt.
Umberto Eco imádta Milánót és a Braidense Könyvtárat, úgy tekintett rá, mint a saját ideális könyvtárára. Azt szerette volna, ha a könyvritkaságai Milánóban maradnának, és bekerülnének a könyvtárba. Amikor az otthonában fogadott, azt láttam, hogy kiemelt becsben tartotta a régi könyveket, a modern könyvtártól elkülönítve tárolta ezeket a köteteket
– mondta James Bradburne, a milánói Brera Intézményegyüttes igazgatója, amelynek a híres képtár mellett másik büszkesége a könyvtár.
A „hallhatatlanság kis darabkájának ígéretei”
Tehát nem szentségtörés, ha kettéosztják a hagyatékot. Milánóban marad 1200 antik kötet, köztük 36 ősnyomtatvány és 380 olyan mű, amelyeket az 1500-1800-as években adtak ki. Olyan könyvritkaságok, mint az Arbor vitae crucifixae Casalei Hubertinustól, aki A rózsa nevében is szerepel. A Malleus Maleficarum, az inkvizítorok kézikönyve mellett ott volt Eco polcán egyik kedvenc könyve, Bernhard von Breyenbach német diplomata és pap 1490-es kiadású útinaplója, a Peregrinatio in terram sanctam a kihajtható lapjaira nyomtatott „fenséges” metszeteivel.
Kapcsolódó cikk
400 év után 1 milliárd forintért szerezte meg a német könyvtár a világ leghíresebb emlékkönyvét
A könyvek megőrzéséről és a hasznosításukról egy öttagú tudományos testület fog gondoskodni, amelybe az örökösök is delegálnak két tagot, és amely célja, hogy digitálisan elérhetővé tegyék a műveket.
„Umberto Eco (@umber_eco) által megosztott bejegyzés”A betöltéssel a Instagram-bejegyzés saját tartalma és sütijei is betöltődhetnek.
Bolognában, ahol Eco részt vett az első olaszországi egyetemi művészeti kar (DAMS) megalapításában, a könyvtár róla elnevezett új szárnyában lel otthonra öröksége. A polcokat és a köteteket éppen olyan elrendezésben és rendszerezési elvek alapján találják majd az egyetemisták, ahogyan Eco saját bibliofil otthonában tartotta őket.
A könyveket nem helyettesítheti semmiféle elektronikus kütyü. (…) A könyv ugyanúgy az örökérvényű technológia egyik csodája, mint a kerék, a kés, a kanál, a kalapács, a fazék, a bicikli. (…) Mi, az olvasó emberek annyival vagyunk gazdagabbak az analfabétánál (vagy a nem olvasónál), hogy míg az analfabéta csak egy életet él, addig az olvasó rengeteget. (…) Minden könyv egy életbiztosítás, a hallhatatlanság egy kis darabkájának ígérete. Persze, csak utólag, nem előre. De hát nem kaphatunk meg mindent
– írta Eco 1999-ben, a Gyufalevelek című regényében.
Szomorú érdekesség, hogy Eco első és legismertebb regényéből, A rózsa nevéből (1980) készült azonos című filmadaptáció (1986) két főszereplője, Sean Connery és Michael Lonsdale is tavaly hunyt el.