Red, a kardnyelő
Clayton Anderson 1988-tól cirkuszokat és vásárokat kísért keresztül az országon. Anderson vásárolt egy fényképezőgépet és dokumentálta az úton töltött éveket.
Lorette, a tetovált hölgy
A tetovált hölgy általában hosszú ruhákat hordott, melyek teljesen eltakarták a testét borító motívumokat. Így a hétköznapokban sokszor hagyományos nagymamának nézték,
Színfalak mögött a kutya-show mutatványosaival
A „dog and pony show” kifejezés, (mely az angol nyelvben olyan eseményt jelent, melynek célja az emberek lenyűgözése annak érdekében, hogy pénzt költsenek) a cirkusz világából származik.
Tosca a színfalak mögött
Tosca lovas mutatványokat adott elő a cirkuszban.
Ugró arab telivér
A flitterek, a kemény kalapok, és az idomított állatok mögött álló emberek keményen dolgoznak minden előadás előkészítésén.
Petey a pitonnal
Bár nagyon félénk embernek ismerték, többek között Petey feladata volt, hogy a sátorba csalogassa a vendégeket. Anderson azt írja a könyvében, hogy sosem hallotta beszélni.
A csodálatos Darnell nővérek a pudlijaikkal
Anderson fotói egyszerre mutatják be egzotikusnak és hétköznapinak a cirkuszi világot.
Az Emberi Fáklya
Ez az előadó meggyújtotta magát, majd az alatta fekvő, vízzel töltött medencébe ugrott. Anderson szerint egyik művész sem tartotta magát többre a másiknál, mert mindenki tudta, mennyi befektetett energia szükséges az egyes mutatványokhoz. Mindenki tisztelte a másikat.
A Royal Hanneford Cirkusz akrobatája
Napokig gyakoroltak a szabadban, míg felállt a sátruk.
A világ legkisebb nője
Katharine Kavanagh író és történész ezt írja Anderson könyvének előszavában: „Nem próbál nosztalgikus tévképzetet gyártani, vagy a légvárépítés romantikus mítoszát erősíteni, hanem inkább az igazi emberi szívet és a showman-léttel járó mindennapi kemény munkát mutatja be.”
Tino Wallenda, a Flying Wallendas társulat tagja
Dominique Jando cirkuszi veterán azt mondja: „Nincsenek határok, csak vagyunk, akik vagyunk, együtt: mutatványosok. Összetartunk, mert együtt védettebbek vagyunk.”
