Kapcsolódó cikk
Erre senki nem számított – Kibékültek a Heti Hetes tagjai, együtt fognak dolgozni
Verebes számára a színház sosem csak szakma volt, hanem életforma és erkölcsi kérdés is. Úgy látja, az elmúlt évtizedekben nemcsak az intézményi rendszer alakult át, hanem az emberek viszonya is egymáshoz és ezzel együtt a szakmai önbecsülés is megkopott. – A színészek méltósága és megbecsültsége lassan, majd egyre gyorsabban kopott el. Harminc éve még volt valamiféle közös öntudat, ma már alig. Lemondtak róla, hogy együtt mondják ki: eddig és ne tovább. Ez számomra fájdalmasabb, mint bármilyen személyes sérelem, mert azt jelenti, hogy a szakma saját magát adta fel – fogalmazott Verebes, akinek a neve összeforrt a ma már legendás Heti Hetes című televíziós műsorral. – A Heti Hetes rám ragadt. Ott én voltam az egyik okostojás, és ezt a skatulyát azóta sem nagyon sikerült levakarni. Nem voltam kibékülve a műsorral, nem az volt az álmom, hogy ott üljek, de kellett a pénz. A fiam Angliában tanult, és ezt valahogy finanszírozni kellett. Ez ilyen egyszerű – summázta saját maga és a közkedvelt műsor kapcsolatát a művész.
Kapcsolódó cikk
Verebes azt mondja: a televízió és a színház számára két külön világ: más tempó, más felelősség, más következmények. Amit a képernyő elbír, az a színpadon számára sokszor vállalhatatlan volt, és ez a kettősség idővel egyre inkább feszítette. – A színház nekem mindig belső ügy volt, morális kérdés is – vallotta be a színész-rendező. – A tévé más logika szerint működik: gyors, leegyszerűsít, címkéz. Ezt elfogadtam, együtt éltem vele, de soha nem azonosultam igazán. Ma már világosan látom, hogy minden döntésemnek ára volt – és azt is, hogy melyik ár érte meg, és melyik nem.
Kapcsolódó cikk