A moszkvai elit egyre türelmetlenebbül figyeli a húzódó ukrajnai háborút, a kremlbeli belső egyeztetések pedig arra mutatnak, hogy Vlagyimir Putyin az eszkaláció mellett döntött. Az orosz elnök többhetes nyári mérlegelés után úgy ítélte meg, hogy a háború jelenlegi, lassú felőrlődésre épülő szakasza felemészti az ország gazdasági tartalékait és politikai tőkéjét, miközben nem hozza meg a kívánt áttörést – írta meg a economist.com.

A döntés hátterében nemcsak a harctéri patthelyzet és az ukrán mélységi csapások állnak, hanem a rendszer sajátos működési logikája is. A felhalmozott veszteségek és a hátországi infrastruktúrát érő rendszeres dróntámadások látható nyomot hagynak Oroszországban, ám a moszkvai hatalmi gépezet a meghátrálást a gyengeség jeleként értelmezné.

Százezres mozgósítás és hibrid csapások: Vlagyimir Putyin nem hátrál meg

A kiszivárgott elemzések szerint az orosz vezetés akár 300-400 ezer újabb katona harcba küldését is mérlegeli. Ehhez még csak újabb általános mozgósítási hullámot sem kell hivatalosan bejelenteniük, hiszen a 2022-ben kiadott elnöki rendelet jogilag ma is hatályban van. A toborzás politikai terheit a Kreml igyekszik a régiókra hárítani, miközben a helyi hatóságokra nehezedő nyomás hatásfokát már tesztelik.

A katonai létszám bővítése mellett az orosz stratégia a hibrid hadviselés kiterjesztésére épül. A nyugati hírszerző szolgálatok felkészültek arra, hogy Moszkva fokozza a szabotázsakciókat, kibertámadásokat és a kijevi ellátási láncok elleni fellépést az európai NATO-tagállamokban, miközben igyekszik elkerülni a közvetlen katonai összecsapást a katonai szövetséggel.

A hatalmi elit növekvő feszültsége a színfalak mögött

A háború folytatásának mozgatórugója végső soron Putyin személyes túlélési ösztönében keresendő. Az orosz politikai berendezkedés elviseli az erőszakot és a súlyos áldozatokat, de a kudarccal szemben végletesen türelmetlen. A környezetéből származó beszámolók szerint az orosz elnök pontosan tudja, hogy a Donbasz teljes elfoglalása nélkül feladni a harcot a saját belső pozíciójának megrendülését jelentené.

A moszkvai elitben eközben egyre többen látják úgy, hogy a legnagyobb problémát nem a gazdasági szankciók vagy a harctéri sikertelenség jelenti, hanem az elvesztegetett idő. Akárhogy is érjen véget a konfliktus, az évek óta tartó háború óriási stratégiai hátrányba hozta az országot, miközben az elnök körüli tévedhetetlenség nimbusza végleg elenyészett.