A katonai elit és a volt testőrök felemelkedése
A Kreml belső erőviszonyait ismerő elemzők szerint a valódi hatalomgyakorlás kulcsa a fegyveres testületek feletti ellenőrzésben rejlik. Ebben a közegben a legesélyesebb utódjelöltek azok, akik személyes lojalitásukkal vívták ki az elnök bizalmát. Különösen kiemelkedik közülük Alekszej Gyumin, aki pályafutását az elnöki testőrségben kezdte, majd a katonai hírszerzés, a GRU helyettes vezetőjeként és a Különleges Műveleti Erők parancsnokaként szerzett közvetlen tapasztalatokat. Gyumin kulcsszerepet játszott a 2014-es ukrajnai műveletekben, később pedig a Tulai terület kormányzójaként szerzett közigazgatási gyakorlatot.
Putyin az utóbbi években tudatosan emelt magasabb tisztségekbe olyan kádereket, akik a személyes védelmi stábjából származnak. Gyumin jelenleg az Államtanács titkáraként és az elnöki stáb hadiipari tanácsadójaként tevékenykedik, ami gyakorlatilag egy árnyékminiszteri pozíciót jelent a védelmi szektorban. A hadiipar felügyelete révén közvetlen kapcsolatot tart fenn a katonai és gazdasági vezetőkkel egyaránt.
A fegyveres elit támogatása mellett azonban a gazdaság felől érkező egyéb technokrata és ipari szereplők is igyekeznek pozícióba helyezni saját jelöltjeiket, köztük Gyenyisz Manturov első miniszterelnök-helyettest, aki a hadiipari termelés összehangolásáért felel. A szilovikok és a technokraták közötti egyensúlyozás határozza meg, hogy kik maradhatnak talpon a végső döntés pillanatában. Ugyanakkor a háttérben már színre lépett a „hercegek” generációja is: Dmitrij Patrusev és Borisz Kovalcsuk pozíciói pontosan megmutatják, miként kísérlik meg átmenteni befolyásukat a leghatalmasabb klánok.
