Will McPhail káprázatos karikatúrái agyafúrtan feszegetik a határokat

A grafikusok és illusztrátorok sosem rettentek vissza a határok feszegetésétől, és attól, hogy művészetükkel valódi, akár kompromittáló mondanivalót közvetítsenek, nem kivétel ez alól Will McPhail sem.

Karrierváltó karikaturista

Számtalan példa bizonyítja, hogy sokan karrierváltás útján váltak rajzművészekké. Nemrég számoltunk be például az irodalmi klasszikusokat rövid képregényekké formáló John Atkinsonról, aki eredetileg képzőművész szeretett volna lenni, de végül a grafikai design lett az útja. Will McPhail, skót grafikus állatani kutató pályáját cserélte képregényrajzolóra. Korábban az előadásai alatt firkálgatott a pofesszorairól, ma pedig a világ egyik leghíresebb magazinja, a The New Yorker hasábjait illusztrálja.

/ Fotó: Will McPhail

A skót származású McPhail az állatvilág tanulmányozását az Edinburgh-i kávézók dzsungelére és a könyvtárak izgalmas ökoszisztémájára cserélte.

Maró humor a karikatúra színpadán

Az auditóriumból kimerészkedve lehetősége nyílt a társas kapcsolatok, és a hétköznapi interakciók megfigyelésére, és ezeket az élményeit hamarosan képregénnyé kezdte formálni.

[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A legjobb, ami történhet velem, ha rábukkanok egy olyan szituációra, amiről szívesen rajzolnék, és elfogadom a szituációt körülvevő színpad adottságait. Ezután csak reménykedni tudok benne, hogy a jelenet, amit a huromom szűrőjén át lerajzolok, kanosszát jár majd azon a bizonyos színpadon.[/perfectpullquote]

– foglalta össze munkaetikáját McPhail.

Az illusztrátor igyekszik kerülni a politikai témákat és inkább társadalmi utalásokról fogalmaz alkotásaiban, amiből 30-at most csokorba szedtünk nektek.

Nagy kár lenne…

/ Fotó: Will McPhail

Más kárán sem tanul a buta

/ Fotó: Will McPhail

Nem mesterséges szabályrendszereink

/ Fotó: Will McPhail

A családalapítás előtti áldott állapotok

/ Fotó: Will McPhail

Béna kalap – mondták.

/ Fotó: Will McPhail

Mi is utáljuk, ha félbeszakítanak minket

/ Fotó: Will McPhail

Harmónika pánikroham ellen

/ Fotó: Will McPhail

A tavasz a természet strandszerzonja

/ Fotó: Will McPhail

A szomszéd kertje mindig zöldebb

/ Fotó: Will McPhail

A “nem” egy válasz, nem pedig leküzdenivaló akadály

/ Fotó: Will McPhail

Y generációs problémák

/ Fotó: Will McPhail

Madárperspektíva

/ Fotó: Will McPhail

Lemondott találkozók, amik a vírus után már nem léteznek majd

/ Fotó: Will McPhail

Nem vagyok rasszista, de…

/ Fotó: Will McPhail

A Nagy Nap kontrapóza

/ Fotó: Will McPhail

És mondja, mivel tudna házzájárulni a cég színesebbé tételéhez?

/ Fotó: Will McPhail

Várjanak, amíg ezt a nőt egy szexualizált kellékké degradálom

/ Fotó: Will McPhail

A kutya, ha más nincs, a holdat ugatja

/ Fotó: Will McPhail

John Steinbeck után szabadon

/ Fotó: Will McPhail

Minden Teams és Zoom videóhívás előtt

/ Fotó: Will McPhail

De édes, mi a neve?

/ Fotó: Will McPhail

Amikor még hittünk a romantikában – és repülhettünk

/ Fotó: Will McPhail

A memóriazavaros munkatársa hőse

/ Fotó: Will McPhail

Bocsi srácok, elbambultam egy kis időre. Kik is vagytok?

/ Fotó: Will McPhail

Hidratálj, vagy különben baj lesz!

/ Fotó: Will McPhail

Az egyéjszakás kaland-ing

/ Fotó: Will McPhail

Imádom, amikor az őszi falevelek eltakarják az emberek mocskát

/ Fotó: Will McPhail

A munkának élők tragédiája

/ Fotó: Will McPhail

A családi fészekben ragadtakért

/ Fotó: Will McPhail

Amikor a magány súlya húzza le rólad a paplant

/ Fotó: Will McPhail

A szerk. ajánlása

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból