Wim Wenders polaroidokon keresztül fedezte fel a filmezést

Wim Wenders mint a német újhullám egyik éllovasa termékeny fotográfus is. Noha széleskörű témaválasztásról ismert fotóit már világszerte kiállították, a ’60-as és ’80-as évek periódusában készített polaroidjai eddig nem láttak nagyközönséget.

Wenders polaroid-imádata fiatal filmesként alakult ki, ezen a médiumon keresztül igyekezett felfedezni film csínját-bínját. Húsztól harmincöt éves koráig szinte kizárólag polaroid kamerával dokumentált, naplószerűen használta, kísérletezve keretekkel és ötletekkel. Ugyanakkor azt a módot is jelentette Wenders számára, amellyel egy egyedi megismételhetetlen képet lehetett készíteni.

wimwenders1
Sydney / Fotó: Wim Wenders

A képeket Wenders olyan címekkel látta el, mint Alice in Instant Wonderland, California Dreaming vagy Looking for America. Wenders polaroidjai közt vannak forgatási képek is, amelyek a filmkészítés különböző fázisait dokumentálják belülről, de Wenders hosszú utazásait megörökítő képsorokat is találunk.

A New York-i felhőkarcolók, nap áztatta sivatagok és üres autópályák képei polaroidjairól visszaköszönnek filmjei jeleneteiben. Vannak köztük főhajtások más művészek előtt is, mint egy bevásárlóközpont kígyózó soráról készült polaroid, Andy Warhol Campbell’s leveseskonzerv képére rájátszva.

Wenders így ír a polaroid metódusáról:

Egy kis varázslat volt minden egyes alkalommal, se több, se kevesebb. Nem tudtál nem úgy érezni, mintha nem egy képtárgyat loptál volna ki a világból. A múlt egy pillanatát átültetted a jelenbe.

Az okostelefonos képfilterezés világában, ahol a fotókat vágjuk és manipuláljuk, Wenders polaroid-kollekciója emlékeztet minket egy majdhogy szent minőségre, és annak a szépségére, milyen egy pillanatot a maga egyszerűségében elkapni, mielőtt elmúlna.

 

A szerk. ajánlása

Címlapról

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból