Budapesten egyre nagyobb számban nyitják meg kapuikat a borozók. Így tette ezt a Wine&U hetedik kerületi borbár is, amely alig két hónapja várja vendégeit különleges magyar boraival. Az üzlet tulajdonosaival, Buránszki Szilviával és Borsi Tündével beszélgettem a kezdeti nehézségekről, jövőbeni tervekről és arról, milyen ma borbárt üzemeltetni a fővárosban.
ContextUs: Mikor ötlött fel először az elképzelés, hogy borbárt indítotok Budapesten? Annyi ehhez hasonló van már.
Szilvi: Ennek az ötlete pár évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk, hiszen mind a ketten nagy borbarátok vagyunk. Régóta ismerjük is egymást, közel hét éve. Azt szokták mondani, ez már vízválasztó egy házasságban is (nevet). És hát mindketten szeretjük a finom és jó borokat, ezért számos borvidékre ellátogattunk ismeretségünk óta. Ennek köszönhetően – valamint annak is, hogy én a saját munkám mellett nemrégiben megszereztem a borszakértői képzettséget – jártuk az országot, borvidékeket és egyszer csak jött az ötlet: miért ne lehetne elindítani egy ilyen vállalkozást itt Budapesten.
Tündi: A másik fontos dolog, amit meg kell említeni, hogy nem csak az ország borvidékeit jártuk, hanem itt, Budapesten is szerettünk ellátogatni borbárokba.
Sokszor tapasztaltuk, hogy nem találjuk meg azokat a borokat, ami a mi szájízünknek igazán megfelelne.
Így jött az elhatározás, hogy nyitunk egy olyan borbárt, ahol olyan egyedi és speciális magyar borok is megtalálhatóak, amelyek más helyeken nem.
ContextUs: Gyorsan indult be az üzlet, vagy voltak kezdeti nehézségek? Egyáltalán: mennyire körülményes ma egy ilyen egységet elindítani?
Szilvi: Nehézségek voltak bőven. Ez a magas szintű adminisztratív kötelezettség óriási tehertételt jelentett az elején, és azt hiszem, hogy egyedül képtelen lettem volna megbirkózni a feladattal. Nem is javasolnám senkinek, hogy egyedül próbálkozzon meg egy ehhez hasonló üzlet nyitásával, hiszen a rengeteg bejelentési előírás, vállalkozói státusz, üzlethelyiséggel kapcsolatos macerák… Rengeteg idő és türelem kell hozzá. Na, meg mindketten dolgoztunk és dolgozunk jelenleg is multinacionális vállalatoknál napi nyolc órában, és emellett intézni a dolgokat igazán embert próbáló feladat volt. Egyébként június 29-én. Két héttel korábban, 13-án akartunk, hiszen az mégiscsak szebb nyitó időpont, de aztán közbejött pár váratlan dolog, ami miatt el kellett halasztani az eseményt.
ContextUs: Mi jött közbe?
Szilvi: Konkrétan? A tervezett nyitási nap előtt nem sokkal, a légkondicionáló tisztításakor elkezdett ömleni a víz, végig a frissen festett falon, az új mennyezetet kellett megbontani az elállításához. Ekkor tényleg csak az tartotta bennünk a lelket, hogy hittünk az ötletben és egymásban. Feltakarítottunk, átütemeztük a nyitást, és haladtunk tovább.
ContextUs: Egyébként mindenképpen ebben a kerületben szeretettek volna üzlethelyiséget találni?
Tündi: Idén januárban kezdtük el a helykeresést, eredetileg csak a Király utcában gondolkodtunk. Találtunk is egy nagyon szép helyiséget, de sajnos mégsem lehetett a miénk.
Ebben az egészben az a szép, hogy azóta is ott áll üresen, és senki nem csinált vele semmit.
Folytattuk tovább a keresgélést, eredetileg a 13., 5., 6., és 7. kerületekben nézelődtünk. Ha jól emlékszem, végül egyszer csak Szilvia bukkant rá a helyre itt, a Holló utcában – ami valahogy mindig kiesik a fő vonalakból, hiszen elbújik a Gozsdu mögött a Dob és Király utca között. Bár eredetileg nem gondolkodtunk újépítésű tömbben, de aztán valahogy megtetszett az, hogy tudunk kiülős részt is kialakítani.
Továbbá, mivel előzőleg egy pizzasütöde volt, majd egy kis gyorsétterem működött itt, az infrastruktúra már ki volt építve. Igaz, hogy rengeteget kellett takarítani és dolgozni rajta, míg elnyerte végső formáját, de mára úgy gondolom, ennél nem találhattunk volna jobb helyet.
ContextUs: A tervezésnél mennyire vettétek számításba a konkurenciát képező és kerületben már nagy tapasztalattal és vendégkörrel rendelkező borbárokat?
Tündi: Természetesen ismerjük ezeket a helyeket, azt is, hogy körülbelül mit kínálnak, de mi egy teljesen más koncepcióval állunk a borozónkhoz. Alapvetően, mivel mindketten másutt is dolgozunk, és fő bevételi forrásunk onnan származik, így nem azzal a céllal nyitottunk, hogy minden áron egyre több és több profitot termeljünk.
Szerettük volna, hogy legyen egy jó és kellemes hely, ahová elmehetünk borozni, elhívhatjuk olykor barátainkat is és kellemesen elbeszélgethetünk. Mindennél fontosabbnak tartjuk, hogy ha bejön egy vendég, akkor megtalálja a helyben azt, amit szeret.
Itt most elsősorban a borokra gondolok. Olyan bort tudjon inni, ami tényleg passzol az ízléséhez, az aktuális hangulatához, kedvéhez. Innen ered a név: Wine and You, azaz bor és önismeret. Fontos, hogy meg tudjuk találni azt a bort magunknak, ami leginkább elvezet bennünket saját magunk megismeréséhez. Nem akarjuk, hogy odaviszünk a kollégához egy bort, megkóstolja, majd rávágja, jó lesz, hanem bátran megkóstoltatunk több típust, hogy legyen lehetősége eldönteni a vendégnek, milyen bor passzol az aktuális pillanathoz.
Szilvi: És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy adott bornak mi a története, milyen sztori áll mögötte. Személyesen megyünk a legtöbb borvidékre, borászatokhoz, és ahogyan onnan kapjuk a történetet esetleg egy idősebb szőlősgazdától, azt nagyon fontosnak tartjuk ugyanúgy elmesélni azoknak a vendégeknek, akik azt a bort kóstolják, hiszen így válik teljessé a borozás élménye, és történik meg a maradéktalan megismerése.
Van egy nagyon különleges beszállító borászunk, akinél ki kell emelnem, hogy például ő ritkán utazik Budapestre. Azon kevesek közé tartozik, akik még hagyományosan állítják elő a bort.
Az országban és a fővárosban is csak nagyon kevés helyen kóstolhatjuk ezeket a tiszta, hagyományos érlelésű borokat. Minket az a szerencse ért, hogy az előbb említett Iványi Zsófi borai a polcainkon találhatóak.
De ehhez kellett az a szemléletbeli egyezés, amelyben a borok történetének megismertetésére koncentrálunk, ahogyan Zsófi is.
ContextUs: Milyen borokat forgalmaztok jelenleg?
Tündi: Magyar borvidékekről gyűjtöttük össze borainkat, és onnan is leginkább kisebb pincészetektől. Jelenleg körülbelül 80 féle bor közül lehet választani, és nyárra való tekintettel most a válogatás leginkább a fehér boroknak kedvez – olyan 60-70 százalékban azok vannak polcainkon. De ugyanúgy fogyaszthatók a testesebb vagy olykor könnyedebb vörös boraink is.
ContextUs: A kezdés óta melyek a legnépszerűbb boraitok?
Szilvi: Nagyon meglepő, de ahogyan az előbb is említettem, inkább könnyebb borokkal próbáltunk meg előkészülni a nyárra, hiszen ilyenkor egy jó rozé vagy fehérboros fröccs megy jobban. De úgy néz ki, ez megdőlni látszik, hiszen eddig vendégeink zöme a testesebb vöröset issza tisztán, mint a Bikavért vagy hasonló nehézségűeket.
ContextUs: A bor mellett más italokat is kínáltok, vagy leginkább a különféle borokon van a hangsúly?
Szilvi: Alapvetően a borokon van a hangsúly, de azért úgy tartjuk, és tapasztalataink ezt igazolják, hogy amennyiben egy 5-6 fős társaság látogat el hozzánk, ott biztos, hogy lesz legalább egy olyan vendég, aki például inkább sörös, főleg nyáron. Így kiváló minőségű kézműves söreink is vannak, mint például a Dezső vére. Ami azt illeti, mi a kisebb kézműves manufaktúrák termékeire fókuszálunk. De egyébként, ha valaki nem tud, vagy nem szeret alkoholosat inni, esetleg vezet, van például különféle ízben szörpünk is, ezeket is egy kisebb manufaktúrától hozzuk. Rövid italválasztékunkban is minőséget képviselünk.
ContextUs: Ha esetleg megéheznék, mivel tudnátok megkínálni?
Szilvi: Van sajt, sonka és vegyes tálunk, amit olívabogyóval és kenyérrel szolgálunk fel, kifejezetten borkóstálás céljából. A fény utcai piacról hozzuk az alapanyagokat.
ContextUs: Lehet rendelni tőletek különböző borokat?
Szilvi: Természetesen elvitelre is lehet borokat vásárolni, ezen árakat is feltüntettük a borlapunkon.
ContextUs: Beszéljünk a bár belső dizájnjáról! Ki tervezte? Mennyire vannak benne saját ötletek?
Tündi: Ragaszkodunk a letisztult elemekhez, ez javarészt meg is látszik az atmoszférán. Van egy másik vállalkozásunk is, a MÁSKÉPP, amely szintén az önismeretre fókuszál, amolyan csapatépítő és önismeret fejlesztésre szakosodott cég. Annak már volt egy létező logója, ami tartalmazza a női arcot, ami itt is látható. Az egyik nagyon kedves ismerősünk tervezte mindkettőt.
Az alapja a vörösboros pohár lenyomata a fehér damasztterítőn. Ez jelképezi a bort, a végtelen jel pedig az önismeret állandóságát. Egyfajta utalás a bor és önismeret kapcsolatában rejlő végtelen számú lehetőségre. Az üzlet színeiben inkább a könnyű bézs vonalat képviselik, amihez nagyon jól illeszkednek a fehérre antikolt bútorok, és a színes kiegészítők. A pult egy nagyon régi antik tálalóból lett átalakítva, valamint ragaszkodtunk hozzá, hogy a borok kint lehessenek az üzlettérben, hogy a vendégek meg tudják tekinteni őket. Kint pedig a fiatalos hangulatot próbáljuk átadni a színes párnákkal.
ContextUs: Melyek voltak azok az események, amelyekkel a legnagyobb sikert zsebelték be?
Tündi: Borkóstolónk is volt, sőt a terveink között szerepel, hogy az önismereti vonalat még erőteljesebbre gyúrjuk. Nyilván még a kezdetek kezdetén vagyunk, de ebbe az irányba szeretnénk továbbmenni. Azt is fontolgatjuk, hogy csinálunk majd társasjáték-esteket, ahol nagyobb és kisebb létszámban is érkezhetnek. Borozgatás és társas mellett ismerhetnék meg egymást, és esetleg visszatérő vendégként találkozhatnánk velük majd a későbbiekben.
