Volodimir Zelenszkij más kormányzati tisztséget ajánlott a júliusban menesztett Mihajlo Fedorovnak, de az egykori védelmi miniszter csak korábbi posztjára térne vissza. A Salemi boszorkányok című dráma Danforth bírójának visszavonhatatlan ítéletén keresztül értelmezzük azt a kijevi konfliktust, amelyben egy személycsere már nem oltotta ki a döntés politikai árát.

Volodimir Zelenszkij Szirszkij leváltása után sem kapott igent Fedorovtól

Fedorov július 16-án került ki az új ukrán kabinetből, miután fél évet töltött a védelmi tárca élén. Menesztése tiltakozásokat váltott ki, miközben a tárca és Olekszandr Szirszkij főparancsnok közötti konfliktus már nyílt politikai üggyé nőtt.

Az átalakítás ezért nem egyszerűen személyi kérdésként jelent meg. Fedorov távozása és Szirszkij leváltása ugyanabban a vitában kapott jelentést: ki rendelkezhet a hadsereg átalakításához szükséges jogkörrel?

Zelenszkij július 21-én leváltotta Szirszkijt, helyére Mihajlo Drapatijt nevezte ki. Két nappal később Fedorovnak katonai innovációért felelős miniszterelnök-helyettesi tisztséget ajánlott, ő azonban azt közölte: „más pozíciót nem fogad el”. Fedorov szerint csak a védelmi miniszteri szék adná meg neki azt a jogkört, amellyel folytathatná a beszerzések és a hadsereg átalakításának ügyét.

A Salemi boszorkányok bírája nem engedhette meg magának a halasztást

Arthur Miller drámájában Danforth azért utasítja el az ítéletek végrehajtásának elhalasztását, mert attól tart: a visszalépés kétséget ébresztene a bíróság tekintélye körül. A tét nem pusztán az, ki marad a teremben, hanem hogy egy intézmény képes-e kimondani: korábbi döntése nem oldotta meg a válságot.

Az ajánlat tehát nem a visszatérés feltételeit, hanem annak keretét változtatta meg. Ezért a konfliktus a kabineten belüli tisztségek elosztásán túl a reformok folytathatóságáról is szólt.

A kijevi ügyben természetesen nincs szó salemi törvényszékről, és Bendarzsevszkij Anton az Indexnek adott értékelésében említett bűnbakkeresés szakértői vélemény, nem bizonyított elnöki indíték. Fedorov elutasítása mégis azt jelzi, hogy a főparancsnok cseréje és egy új ajánlat sem helyettesíti ugyanazt a döntést. A kijevi asztalon így egyelőre nem az új név a döntő, hanem a halasztást elutasító bíró mozdulata.