MÜSZI: A társadalmi nyilvánosság terei szűkülnek

0
337

Szeptember végén végleg bezárnak a Müszi zöld ajtói – sokan ismét otthontalanok lettek, a Blaha pedig mintha még egy árnyalattal szürkébb lenne. A Müszi múltjáról és jövőjéről, a közösségi terek egyre aggasztóbb helyzetéről kérdeztük a Müszi stábját, Bársony Júlia művészeti vezetőt, Berecz Zsuzsa és Salamon Júlia programkoordinátorokat.

Hirdetés

ContextUs: Az elmúlt két hónapban sorra zártak be vagy kerültek támadás alá a budapesti alternatív szórakozóhelyek, kulturális terek. Az Auróra és a Gólya körüli felhajtás okai egyértelműnek tűnnek, míg a GMK és a Müszi bezárása sok kérdést hagy maga után. Sokan egyfajta tendenciát látnak, könnyen összemosódnak a gazdasági és a politikai okok, mintha támadás alatt állna egy közösség. Mondanátok néhány szót a Müszivel történtek hátteréről, ami megkönnyíti a tisztánlátást?

Bársony Júlia: A Művelődési Szint (Müszi) története a Corvin Áruház harmadik emeletén 2012 januárjában indult, a nagy közönség számára 2012 ősze óta áll nyitva a Somogyi Béla utca felőli, eleinte piros, majd zöld fémkapunk. Az elmúlt öt és fél évben alapvetően egy támogatói, ugyanakkor üzleti viszony állt fenn a Müszi és a ház tulajdonosa között. Azonban most augusztusban egy számunkra kedvezőtlen fordulat állt be az együttműködésben. A tulaj a Müszi helyett egy magasabb bérleti díjat ígérő piaci szereplőt részesít előnyben, így költözni kényszerülünk szeptember harmincadikával.

Salamon Júlia: A gazdasági és a politikai okok könnyen összemosódhatnak, hiszen a politikának nagyon jó rálátása és ráhatása van a magánszektorra.

Nem állítom, hogy a Müszi esetében politikai okok állnak a háttérben.

Sajnos a belvárosi önszerveződő helyek, független művészeti projektek kulcsfontosságúak a dzsentrifikációs folyamatokban, és könnyen be is darálhatja őket a piac.

/ Fotó: Művelődési Szint Facebook-oldala

ContextUs: Milyenek a bezárás híre óta a munkaközösség mindennapjai? Hogyan élitek meg a jelenlegi helyzetet?

Bársony Júlia: Jó lehetőséget látunk ebben a helyzetben az intézményi megújulásra, arra hogy az elmúlt öt és fél év tapasztalatait akár egy bőröndben magunkkal vigyük, és kicsomagoljuk máshol, új paraméterekre szabva.

ContextUs: Mi a véleményetek az alternatív szórakozóhelyek, közösségi terek jelenéről és jövőjéről, jogos-e az aggodalom, hogy lassan alig lesz hova menni Budapesten?

Salamon Júlia: Az interjú elején kérdezted, hogy egy tendencia részeként értelmezhető-e a Müszi ügye. Szerintem már az magában elgondolkodtató, hogy az elmúlt három hétben számos hivatalos csatornán és informális beszélgetés keretében hangzik el ugyanez a kérdés.

Berecz Zsuzsa: Nem látunk értelmezhető kultúrpolitikai elképzelést, amely a független kulturális szereplőket, helyeket, mini-intézményeket értékként elismerné. Pedig ezek a helyek nemcsak közösségi terekként, azaz a civil szféra tereiként fontosak, hanem művészeti, kulturális intézményekként is fontos szerepet játszanak.

Ha a Müszihez hasonló, alacsony belépési küszöbű, nyitott, befogadóhelyek kiesnek a rendszerből, akkor ez károsítja a stabil működésű, akár állami vagy önkormányzati fenntartású intézményeket is, hiszen ezáltal az utánpótlás, a fiatal művészek esélyei romlanak drasztikusan.

Elég például a Trafóra vagy akár az A38-ra gondolnunk – ezek nagyon erősen támaszkodnak arra a fiatal, kísérletező művészeti közegre, amely a Müszihez hasonló helyeken alakul ki. Az ingatlanpiacon ma ezek a helyek nem tudnak labdába rúgni, mert nem termelnek elég profitot ahhoz, hogy versenyben maradjanak. Ha a jövőben ilyen intézményeket akarunk létrehozni, új működési formákat kell majd kitalálni, és erősebben kell támaszkodni a közösségre, az erőforrások megosztására.

/ Fotó: Művelődési Szint Facebook-oldala

ContextUs: Az elmúlt néhány évben érezhetően bővült és fiatalodott a Müszi közönsége, ami feltételezem, nagy felelősség és kihívás is volt a számotokra. Mennyire érzitek sikeresnek a fiatalabb generációk integrálását, sikerült közelebb hozni hozzájuk a hely értékeit (aktivizmus, művészet, közösségiség)?

Bárony Júlia: Mindenképp nagy felelősség, hogy a közönségünk egy jelentős része – különösen bizonyos zenei programoké – a tizennyolc vagy a kora huszonéves korosztályba tartozik.

Berecz Zsuzsa: Néha azt is éreztük, kellene egy pedagógus vagy szocmunkás még közénk, mert sok fiatal jár hozzánk suli után, helyett is, és bőven vannak köztük problémásak. Őket többször próbáltuk aktivizálni, akár bevonni programokba, folyamatokba, ugyanakkor ott van a Müszi házirendje, a tűzvédelmi szabályzat – sok szabály, amiket valahogy mégis be kell tartani.

Salamon Júlia: A Müszi semmi esetre sem “atyáskodik”, erőltet vagy nevel direkt módon (ilyen szempontból nem jellemzi a munkákat tudatos, direkt közönségnevelés, -szervezés), sokkal inkább a saját, néhol öntörvényű működéséből fakadóan kínál nyitott helyzeteket, melyek egy nyitott(abb) világlátás felé terelhetnek.

ContextUs: Visszatekintve a Müszi múltjára – semmiképp sem végső visszatekintésként, csak egy fejezet összegzéseként –, hogy írnád le az ívet, amit 2012 óta bejártatok? Mely mérföldköveket éreztek a Müszi legfontosabb eredményeinek?

Bársony Júlia: Felsorolásszerűen, kulcsszavakban… Interfészkek premierelőadás; közös építkezés a felejthetetlen közös főzésekkel; az első alkotói pályázatok és a “Kulturális Bizottság” gyűlései; az első nyilvános program – egy tangóest; a közösségi kert beindítására tett erőfeszítések és gondoskodás; a gyereksarok leválasztása; az első Nyitogató Hét; a galéria megnyitása a Holland Követség designbicikli-tárlatával; intézményesülés és a tényleges önfenntartó fázis elérése, a Tilos Mikulások; az első fecskeként érkező, a teret jó érzékkel vizuálisan is letapogató, kísérleti partik; saját audiovizuális művészeti fesztiválunk – a Riders on the Mall (ROM), a véget nem érő stábmegbeszélések…

ContextUs: Bár talán még korai konkrétumokról beszélni, milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Van-e olyan ötlet, amit eddig valamilyen oknál fogva nem tudtatok megvalósítani, de a hirtelen változás miatt ismét a látókörbe került?

Salamon Júlia: A Müszi alapító szövegébe foglaltuk még, hogy a Müszi egy mobilis entitás, a lényege nem szükségszerűen kötődik az adott helyhez, sokkal inkább egy értékrend. Ugyanakkor a fizikai paraméterek mindig alakítják azt, hogy miből, mit lehet teremteni. Így az az organikus tervezés, ami itt meg tudott valósulni, a jövőben is egy követendő módszer lehet, amely szorosan összefügg azzal milyen helyet találunk a Müszi számára.

/ Fotó: Szodorai Regina

ContextUs: Írtatok egy ingyenes útmutatót azoknak, akik szeretnének egy saját közösségi teret létrehozni. A mostani lehangoló helyzetben talán sokan úgy döntenek, csinálni kellene valamit – mit üzentek nekik, hogyan induljanak el, ha formába szeretnék önteni a tenni akarást?

Bársony Júlia: Kérjük őket, hogy ne habozzanak, gyűjtsenek maguk köré olyan barátokat, szövetségeket, akikkel egy érték- és érdekközösséget vallanak, és vágjanak bele!

A társadalmi nyilvánosság terei mostanában szűkülnek, a gondolkodáshoz és a cselekvéshez szükséges szabad tereket újra és újra létre kell hozni és tovább kell alakítani.

ContextUs: Ha már közösségi hely, a közösség valószínűleg szívesen segítene most nektek, hogy minél hamarabb legyen újra Müszi, “a bezárásból költözés, átalakulás, egy új periódus kezdete legyen.” – mit tudunk tenni jelenleg a Müsziért?

Salamon Júlia: Támogatói eseményt szervezünk, és a Facebookon mindig közzé tesszük a praktikus információkat, és azt, hogy miben lehetne nekünk segíteni.

Örülünk az anyagi támogatásnak, annak is, ha nálunk isztok meg egy sört vagy kávét, ha jelen vagytok a programjainkon, és persze annak is, ha a szeptemberi garázsvásárról hazavisztek magatokkal egy széket vagy egy szobanövényt.

Berecz Zsuzsa: Az utolsó hetekben kiürítjük a Müszi tereit, ehhez sok segítségre lesz szükségünk. Lehet pakolni, csomagolni, szállítani, költöztetni. És persze még mindig várunk javaslatokat arra is, hol, milyen helyszínen, üres ingatlanban nyithatna ki újra egy ilyen, vagy másmilyen “müszi”.