A 18 lettem (Turning 18) két rossz körülmények közül jövő tajvani lány sorsát követi végig, kamaszkoruktól a büntethetőségi korhatárnak számító bűvös tizennyolcig.
Az idei Taiwan Dox (Tajvani Dokumentumfilm Napok) nyitófilmjeként láthatta először a magyar közönség a 18 lettem című dokumentumfilmet a Toldi Moziban. Andrew Y. Chang, a Tajpej Képviseleti Iroda vezetője nyitóbeszédjében azt mondta: céljuk, hogy lerombolják a Tajvannal kapcsolatos előítéleteket. Már ami a filmművészetet illeti. Tajvan nevét hallva ugyanis legtöbbünknek a gagyi grafikájú videojátékok és egyéb elektronikai kütyük jutnak eszébe.
Egy újabb gyarmatosított társadalom
A szigetország egyike az „ázsiai tigriseknek”, azaz nagyon későn és rövid idő alatt vált a régió egyik legfejlettebb nagyhatalmává, azonban a felzárkózás nem mindenkinek sikerült. Tudniillik itt is hatalmas szakadék tátong a népesség különböző rétegei közt, mind társadalmi, mind gazdasági értelemben. Az egyik ilyen konfliktus a „bennszülöttek” kérdése: a filmben is számos megszólalásból lehet következtetni az őslakos kisebbséget érő hátrányos megkülönböztetésre.
Az őslakosok és a „betelepülők” közt komoly ellentétek feszülnek – ez a topik egyébként az idei fesztiválon szereplő alkotások egyik népszerű, sokat boncolgatott kérdésköre volt.
A film egyik nyilatkozata szerint a „bennszülöttek” körében nagyobb a szegénység és a tanulatlanság, sokakban az írástudatlan, lecsúszott, alkoholista ember képe él velük kapcsolatban. Hogy miért fontos ez?
A cselekmény szempontjából annyiban, hogy a két lány maga is a „bennszülött” minoritáshoz tartozik, de a 18 lettemnek nem célja sem a véleményalkotás, sem a lehetséges megoldások felvázolása.
Variációk kitörésre
Chen és Pei egy nyári szakképzési program során találkoznak, ahova jellemzően hasonlóan rossz körülmények között élő, iskolából idejekorán kiszakadt, családjukat eltartani kényszerülő fiatalok kerülnek. Sorsuk ezen a momentumon kívül nem fonódik össze a filmben, két külön szálon követhetjük nyomon az életük alakulását.
Ami közös bennük, hogy mindketten nagyon instabil családi háttérből érkeznek. Különösen igaz ez Chenre, akit az apja és más férfi családtagjai is bántalmaztak szexuálisan. Anyjával igyekszik minél szorosabb kapcsolatot fenntartani, azonban a nő nem tisztázott felelőssége a tragédiában, alkoholizmusa, agresszivitása és felhalmozott hatalmas adóssága mind nem segít a helyzeten.
Később Chen többször is gyermekotthonba kerül, anyja nem is látogathatja akármikor. Ezzel szemben a másik lány, Pei vitathatóan hozzájárult nehéz helyzetéhez néhány megkérdőjelezhető döntés meghozatalával. Ezek közé tartozik, hogy 16 éves korában otthagyja a szülői házat, benne az édesanyját, és barátjához, az egy évvel idősebb és teljesen lecsúszott Wei-hez és családjához költözik.
Az öt legmenőbb koreai film 2018-ban / ContextUs
Az American Film Market a világ egyik legnagyobb üzleti eseménye filmes berkeken belül. Filmbemutatóknak, konferenciáknak és filmvásárnak egyaránt helyet biztosít a fesztivál. Az október 31. és november 7. között zajló eseményen több dél-koreai filmre is felfigyelt a filmes szakma.
Biztosan jó oka van rá, hogy passzív módon elfogadja rossz helyzetét, de az ő hátteréről nem sokat tudunk meg azon kívül, hogy édesanyja egyedül nevelte. A 18 lettem gyakorlatilag a két lány sikeres és sikertelen kitörési kísérleteit mutatja be. Nézőként Chen karaktere vonzóbb, könnyebb őt követni, a narratívában is sokkal nagyobb területet fednek le az ő életének eseményei.
Turning 18 TRAILER | Sheffield Doc/Fest 2018
This is a story of abandonment, but also of love and courage. It asks a question pondered the world: how can an unloved life find a strength of her own? – Sh…
Nem csak karizmatikusabb személyiség, az életdrámája is kevésbé „bárkivel megesik” történet, amiben a legszomorúbb, hogy igazi. A film történetvezetése nagyban eltért az általam eddig megszokottaktól: nagyon sok a hiányzó momentum, aminek nem tudni, hogy egyszerű jogi okai vannak, vagy a rendező direkt hagyta lazára és titokzatosra a szálakat. Az előbbi valószínűbb.
A szeretet nem bánt
A film cselekményét tekintve elég eseménytelen és unalmas, ez azonban a szituáció hétköznapiságában rejlik. Az egyébként európai filmekhez szokott szemet is lenyűgöző, nyers és gyönyörű képművészettel operáló film nagyjából bárhol készülhetett volna, leszámítva a főleg rízsföldeket ábrázoló „vidék”-vágóképeket. A prímet pedig éppen ez a hétköznapiság viszi: könnyű ugyanis ráismerni a talán saját életünkből is ismerős mintázatokra.
A hangsúly nem a lányok által megélt nehézségeken–néha egyenesen borzalmakon-, hanem a menekülési útvonalakra irányul. Különböző taktikákkal kísérlünk meg elszökni a rossz példák elől, amelyekkel örökölt sorsokból próbáljuk kimenteni magunkat. Leggyakrabban az emberi kapcsolatainkba kapaszkodunk.
Aki megtapasztalta, hogy szülője, akinek ideig-óriáig kiszolgáltatott, akiben elvileg leginkább meg kéne, hogy bízzon, visszaél a bizalmával, bántalmazza, elhagyja, az sokáig nem tudja levetkőzni ezt a rossz tapasztalatot. Azt hiszi, hogy a szeretet ilyen. Van, aki mindent és mindenkit hátrahagy, és van, akinek ez egész életében nem sikerül, később „önszántából” is függő kapcsolatok, kiszolgáltatott, bántalmazó szituációk hálójába kerül. A 18 lettem fontos alapkérdése a megbocsájtás is.
Chen 17 éves kora utolsó hónapjaiban, a gyermekotthonból kikerülve a bíróság előtt letagadja, hogy szexuális erőszak áldozata lett volna, annak ellenére, hogy az eset valódiságáról még az ügyet vivő bírónak sincs kétsége. Mindezt azért, hogy megmentse anyját a börtönbe kerüléstől.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Sok rosszat tett velem az anyám, sokat vert és nem vigyázott rám. De mégiscsak ő az anyám, ezért mindig szeretni fogom”[/perfectpullquote]
– magyarra fordítva valahogy így szólna az utolsó nyilatkozata a filmben.
Az életben kevesebb a „happy end”
Ho Chao-ti rendező és forgatókönyvíró – aki egyébként édesanyjának dedikálta a filmet – két utat vázol. Pei a forgatás idején végig szülővárosában marad Wei-jel, akitől még 18 éves kora előtt gyereke is születik, akihez nehezen kapcsolódik. Már nagyon korán megtapasztalja a magára hagyottság, a kilátástalanság és a soha be nem tartott ígéretek fájdalmait. Chen már korai kamaszkorától kezdve vállaltan leszbikus, szerelmével 18 évesen a fővárosba, Taipei-be költözik.
Ezeket az LMBTQ-filmeket érdemes megnézned / ContextUs
A tavalyi és az idei év is áttörést jelentett az LMBTQ-filmek területén. Nem csupán remek sztorik születtek, de filmművészeti szempontból is igényes és időtálló történeteket láthattunk/láthatunk. Az alábbi lista bővíthető természetesen, és remélhetőleg bővülni is fog a következő években!
Látszólag maga mögött hagy mindent, ami a múltra emlékezteti, azonban még a távolból is beteg anyja eltartásán fáradozik. A végefőcímből kiderül, hogy egészen a haláláig minden költségét ő állta, beleértve a gyógykezelését is. A forgatókönyv a film teljes hosszán keresztül kevés történést enged látni, de ez alapján a sztori keserédes, nehéz felhőtlenül örülni Chen „új életének”.
Persze egy dokumentumfilm nem fiktív romantikus vígjáték, így ez aligha lenne elvárható. Az életben ugyanis sajnos kevesebb a „happy end”. Habár 18 éves korunktól papíron már felnőttnek számítunk és jogilag vállalnunk is kell a felelősséget a tetteinkért, legbelül még bőven tinédzser éveinket tapossuk. Talán ez is a magunkra hagyottság egyik formája.
