Meghiúsult kísérletek és a hiányzó aláírás
A korabeli belső hivatali szabályzatok és a Belügyminisztérium 0012. számú parancsa szigorúan előírta: „Minden beszervezett személyről ki kell tölteni, valamint azokról, akiknek beszervezése meghiúsult.”
Ez a belügyi előírás egyértelművé teszi, hogy pusztán egy kartonlap létezése még nem bizonyítja a sikeres beszervezést vagy a valódi hálózati együttműködést.
A kutatók számára kulcsfontosságú szempont, hogy „a beszervezett személy a kartonokat soha nem látta, ezért nem is írhatta alá.”
A két példányban vezetett belső kartonokat kizárólag a tartótisztek és az adminisztrátorok kezelték, így azokon semmilyen saját kezű szignó vagy beleegyező nyilatkozat nem található az érintettektől.
Cseh Gergő Bendegúz főigazgató külön hangsúlyozta, hogy egy diktatúra titkosszolgálatának nyilvántartásait óvatossággal kell kezelni, és senki felett nem szabad pusztán egy karton alapján ítéletet hirdetni.
A hátoldalon feltüntetett irattári szám azonban jóval többet árult el az érintett tényleges tevékenységéről. Ez a bejegyzés tette egyértelművé, hogy egyáltalán léteztek-e a valódi hálózati munkát rögzítő M-dossziék.
