A beszervezés alapja és a hálózati kategóriák

A hátoldalon külön sor szolgált arra, hogy jelezzék, milyen indokkal sikerült az illetőt együttműködésre bírni, ami alapvetően három fő kategóriába sorolható.

Az elvi alapon vállalt feladatoknál a korabeli definíció szerint az érintett „eszmei, politikai beállítottsága, illetve szocialista hazaszeretetének magas foka alapján a szocializmus vívmányainak erősítése és védelme érdekében” vállalta a feladatokat.

A kényszerrel végrehajtott kapcsolatfelvételeknél viszont „terhelő vagy kompromittáló adatok” szolgáltak alapul, például büntetőeljárásra alkalmas gyanú, házasságtörés vagy az akkor büntetett homoszexualitás.

Takács Tibor, az ÁBTL tudományos kutatója tanulmányában megállapította, hogy az 1960-as évektől a kompromittáló adatok bejegyzése visszaszorult, ami nem a zsarolás megszűnését jelentette, csupán a hazafias rubrika mögé rejtett kényszert.

A Belügyminisztérium hálózati rendszerében az 1972-es reformok után ügynököket, titkos megbízottakat és titkos munkatársakat különítettek el a megbízhatóságuk foka és motivációjuk szerint.

A Belügyminisztérium 0012. számú parancsa azonban olyan szigorú előírást tartalmazott a kitöltésről, amely alapjaiban írja felül a kartonok értelmezését. Milyen adminisztratív kötelezettség miatt kerülhetett valaki nyilvántartásba anélkül, hogy ténylegesen jelentett volna?