Miért nem szabad hinni a beszervezés alapjának?

A lapokon külön sor jelöli az együttműködés megjelölt indokát, amely lehetett hazafias vagy lojális elkötelezettség, illetve terhelő, zsarolásra alkalmas kompromittáló adat.

A történész szerint a beszervezést végző operatív tisztnek közvetlen érdeke volt hazafias ügynököket adminisztrálni, mivel felettesei elvárták a megbízhatóságot, a korszak végén pedig a rendszer társadalmi támogatottságát kellett igazolni.

Mivel a beszervezési aktuson csak a tiszt és a jelölt volt jelen, a jelentésbe ellenőrizetlen állítások kerülhettek, így a „Beszervezés alapjából” önmagában nem vonható le megbízható következtetés a valós magatartásról.

Ahogy arról korábban részletesen beszámoltunk, a szakemberek szerint a nyilvántartólapok puszta léte önmagában egyáltalán nem bizonyítja az érdemi hálózati múltat. Dr. Krahulcsán Zsolt történész határozottan óvott az adminisztratív bejegyzések feltétlen elfogadásától: „Ne higgyünk el mindent a kartonoknak, csak az olyan alapvető tényeket, mint az illető neve vagy születési helye. A többi további történészi kutatások nélkül a laikus számára legfeljebb tájékoztató jellegű.”

A nyilvánosságra hozott adatbázisban ráadásul technikai tévedések is történtek: Cseh Gergő Bendegúz főigazgató elismerte, hogy az informatikai rendszer hibája miatt 164 esetben fordult elő téves besorolás, a hibát elhárították, és elnézést kért az érintettektől.

A nyilvántartásban a B-dosszié és az M-dosszié betűjelei jelzik a hátrahagyott iratokat. Miért nem bizonyítja azonban a beszervezési akták léte önmagában a tényleges hálózati munkát?