Olivia Bee fotográfus az Amerikai Balett társulatával töltött néhány napot, hogy megörökítse a balett bonyolult, nehéz, de egyben csodálatos világát. Nem csak az előadást, hanem a próbafolyamatokat, a függöny mögötti pillanatokat is lencsevégre kapta. Így kirajzolódik, milyen is valójában egy balett-táncos élete.
A többség számára a balett valamilyen misztikus művészet, amelyben pillekönnyű táncosnők repkednek, a férfi táncosok pedig könnyedén a fejük fölé emelik őket. A legtöbb embernek semmit nem mondanak a francia szakszavak, amelyek a mozdulatokat jelölik, és jobb esetben talán néhány darabot látnak a színpadon. Ettől függetlenül a balett sok évszázados múltra tekint vissza, és akárcsak a kezdetek idején, a mai napig sok áldozatot követel attól, aki erre teszi fel az életét.
Olivia Bee fényképész a New Yorkban található Amerikai Balett társulatával töltött kilenc napot. Ez alatt a társulat a Jane Eyre című darabra gyakorolt, valamint a Harlequinade című előadást adta elő a tavaszi évad nyitó estéjén. Bee, hogy jobban megértse a balettet, a fotók előtt vett néhány kezdő órát, amelyre öt éves kora óta nem volt példa. Ez segített kicsit belelátni a táncosok fejébe, valamint elkapni a legmegfelelőbb mozdulatokat. A képeken piruetteket, ugrásokat is látunk, de nem ezek voltak Bee kedvenc témái. A fotós inkább azt szerette, ahogyan a táncosok minden szinten kapcsolódnak egymáshoz.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Azt gondolom, bármilyen életmód, amelyet intenzíven élünk, az emberek a családtagjainkká válnak. Fel kell emelnünk a másikat, és támogatni[/perfectpullquote]
– mondta Bee.
Martha Swope, aki közelebb hozta a balett művészetét
Aki járt már balettelőadáson, általában arról számol be, milyen könnyedén mozogtak, szinte repültek a táncosok. Arcukon semmilyen erőfeszítés nem látszik, és a sokszor 2 órás előadás végén is ugyanúgy mosolyognak, mint az elején. Pedig ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, rengeteg erőfeszítéssel, lemondással és fájdalommal jár.
Van egy váltás a képekben, amikor a táncosok felmennek a színpadra és otthagyják a gyakorlótermeket. A balerinák inkább hasonlítanak álombeli figurákra, mint táncosokra vagy atlétákra. Bee a munkájában a valóság és az emberi érzelmek alapját képező álomlépeket szeretné felfedezni. Mint mondja, a balett elsöprő erővel hat az emberre, és reméli, hogy ez a képein keresztül is átjön.