Talán nincs még egy olyan ellentmondásos művészet, mint a balett. A zárt közegbe csak keveseknek sikerül bejutni a hivatásos táncosokon és a koreográfusokon kívül. Martha Swope az egyik, akinek sikerült. Fotóival hagyományt teremtett.
Aki járt már balettelőadáson, általában arról számol be, milyen könnyedén mozogtak, szinte repültek a táncosok. Arcukon semmilyen erőfeszítés nem látszik, és a sokszor 2 órás előadás végén is ugyanúgy mosolyognak, mint az elején. Pedig ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, rengeteg erőfeszítéssel, lemondással és fájdalommal jár.
Martha Swope, aki maga is táncos karriert dédelgetett, 1957-ben besétált a New York City Balett társulatához, és onnantól kezdve a táncosok fotózásának szentelte életét. Jó szeme volt hozzá. Kora legnagyobb táncmestereit figyelhette munka közben, ahogy múzsáikat irányították. Egy egészen új megközelítésben fotózta a táncosokat. Emberi mivoltukban kapta őket lencsevégre. Munkájuk közben ugyanis megmutatkozott mindaz a verejték és szenvedés, amit a nézőtér embere nem láthatott.
Piacasso így táncol a művein, több mint 130-on / ContextUs
mondta Bérenger Hainaut, a BNF zenei osztályának munkatársa, a kiállítás egyik kurátora. Pablo Picasso 1916-tól dolgozott együtt a Szergej Pavlovics Gyagilev által alapított Orosz Balettel, amelynek hat előadásához tervezett díszletet és jelmezt. Első, és egyik legfontosabb közös munkájuk az 1917-ben bemutatott Parade volt. A koreográfiát Léonide Massine készítette, a librettót pedig Jean Cocteau írta.
Swope ezzel hagyományt teremtett. A fotós 2017-ben hunyt el, a fotókat pedig New York városi könyvtárának ajánlotta fel. A fotókon szereplő táncosoknak nem csak a tehetségét mutatta be, hanem a bennük rejlő embert is. Vagyis azt, hogy ők is ugyanolyanok, mint mi.
