A tizenkét éve elhunyt Szabó Magda „munkaköre” nehezen leírható, hiszen egyszerre volt tanácsadó, tanítónő, a történelem tudósa, keménykezű kritikus és az érzelmek közvetítője. Megtanított élni, a világ mélyebb dolgaiba látni, élvezni a munkát, az életet és szeretni. Szeretni önmagunkat és egymást. Igazi jelenség, díva, és számtalan fiatal lánynak legjobb barátnője volt. November 19-én, halála napján Szabó Magdára emlékezünk tíz legszebb gondolatával.
“Ott kezdődik a nagyemberség, hogy az ember észreveszi, hogy mások is élnek a földön őkívüle, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem másokra is.”
Szabó Magda könyveivel korokat és korosztályokat ívelt át, hiszen egyaránt megszólította a fiatalabbakat és idősebbeket is. Soraiba olyan gondolatokat rejtett, amiben egy kicsit azért mindenki önmagára ismert. Feltétel nélküli emberszeretetre tanította már a legkisebb olvasóit is.
Az Álarcosbál gondolatát pedig magabiztosan rejthetik hátizsákjukba a fiatalabbak, hiszen az emberségről szóló idézet nemcsak egy kamaszkönyv törzsmondata, hanem egy egész életen át magunkkal vihető életigazság.
“Egyszerre kell tervezgetni és dolgozni, mert ha valamelyik kimarad a kettő közül, nem teljes az élet.”
Az Eperjes Benjámin utcai Bori születésnapja már az én általános iskolai éveim során is slágeresemény volt: mindenki a Születésnapról beszélt. Egyszerűen egyfajta presztízs volt a diákok körében Szabó Magda ifjúsági regényét olvasni. Aki őt forgatta, menő volt, entellektüel és érettebb a koránál.
Nem véletlenül. Szabó Magda írásában nemcsak az empátiára, de munka szeretetére és feltétlen szükségességére is felhívta a fiatalabbak figyelmét.
Etéren ő is példát statuált, hiszen hosszú élete során számtalan precízen megírt, humorral, izgalommal és mély gondolatokkal sűrített remekművet hagyott maga után, és hagyott ránk.
“Az élet minden borzalom ellenére gyönyörűséges, és minden gyönyörűség között a legszebb, legédesebb az ifjúság.”
Szabó Magda talán nemcsak a bölcs tanítónő szerepében dereng fel előttünk, hanem titokzatos mágusként is. Olvasók ezreit, laikusokat és fanatikusokat egyaránt képes volt beszippantani Abigél történetébe és izgalommal teli életébe. Az olykor megrázó cselekmény ellenére a regény olvasása közben mégis úgy érezhetjük, mintha biztatón vállon veregetnének vagy felkarolnának minket.
10 lecke az életről, amit a 101 éve született Szabó Magda tanított nekünk
Mert lehetne írni arról, hogy micsoda feledhetetlen, csodás nőalakokat köszönhetünk neki. Vagy lamentálni, hogy micsoda égbekiáltó igazságtalanság volt évekre mellőzni, csak mert nem volt elég kommün-kompatibilis a származása. Lehetne írni szülővárosa, Debrecen fontosságáról, óriási műveltségéről, varázsos szüleiről, akiknek műveltségét köszönhette, legendás nagy szerelmükről férjével, Szobotka Tiborral, az oly gazdag életmű lezáratlanságáról, és sok egyébről.
A számtalan iskolában kötelező olvasmánnyá avanzsált regényben Szabó Magda kamaszlányok ezreinek legjobb barátnője lesz, akinél nem egy olvasó talál vigaszra. A tanulságos és az élet valódi szépségeire rávilágító sorok elemi erővel képesek kirántani minket életünk medréből. Jó kis varázslat ez!
“Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet.”
Szabó Magda szerető feleség volt, tökéletesen tudta átadni az érzelmek igazi hevét és dübörgő érzéseit. De nemcsak férje, Szobotka Tibor iránt érzett így.
Az önéletrajzi ihletésű regény, a Für Elise a Szabó Magda által megálmodott barátnőről, Ciliről szól, aki testvér is, és aki egy kicsit maga Magda is. Ciliről aztán a regény utolsó oldala után nem értesülünk, talán azért, mert az írónő Magdaléna címmel tervezte az árva, de szeretetre annál inkább éhes lány történetét.
“A szülői szeretet valutája csak a gyermeki szeretet valutájával egyenlíthető, ami nem váltható át sem öregek otthonára, sem luxuskörülmények közt biztosított magányélményre, szeretetre csak szeretet felelhet, s ha nem teszi, a gyermek karrierestül megbukott, mint ember.”
Szabó Magda nemcsak az érzelmek és a szenvedély kifejezője volt, hanem kemény bírálatokat és kritikákat is megfogalmazott az olvasóval szemben. Mintapélda erre a Pilátus, ahol kíméletlenül szól be és ki nekünk.
A regény törzsmondata, az örökéletű igazság kiválóan reflektál korunkra is, amikor egyre inkább megszakadozni látszanak kapcsolataink.
És hogy az igazi szeretetről szóló tanítás elér-e hozzánk vagy sem? Magunkra vesszük vagy elgondolkodunk a sorokon? Ő már csak mossa kezeit.
“A politika olyan játék, hogy csak vaskesztyűben játszható. Selyemkesztyűben nem.”
És hogy mi volt még Szabó Magda? Nem csak barátnő, tanítónő, szerető és az élet cserfes kritikusa, hanem a történelem, de legfőképp az ember ismerője is. Az a szép fényes nap című történelmi drámájában visszaugrik a keresztény Európa és keresztény Magyarország születésének idejére és vaskesztyűvel rántja le az igazságot a múltról.
Nemcsak drámaíró tehetsége mutatkozik meg a sorok között, hanem az igény a történelem jeles eseményeinek és alakjainak bemutatására is, amiben a 20. században a szovjet elnyomás következtében nem igen volt lehetőség.
Kevesen tudják, de a második világháború után Szabó Magda Debrecent hátrahagyva Budapesten kívánt elhelyezkedni, hogy tanúja és segítője legyen a demokratikus átalakulásoknak.
Ha ezutóbbi vállalkozása nem is sikerült, a drámában bőven találunk olyan mondatot, ami odacsap a politika képviselőinek. Ezzel segíti a demokratikus szellemi átalakulást, munkája pedig számos politikus tevékenységével szemben volt sikeresebb. Minden bizonnyal nem ártana átfutni a kötetet a Parlamentben sem.
“Az alkotni tudás kegyelem eredménye, annyi mindennek meg kell hozzá lennie, hogy sikerüljön, izgalomnak és nyugalomnak, belső csendnek és olyan feszítő indulatnak, ami édes is, meg keserű is.”
Az ajtó a női sorsok, tragikumok, az elnyomott fájdalmak és kimondatlan gondolatok szóvivője. Kiskoromban mindig ezzel a könyvvel játszottam a legtöbbet, és mai napig ezt a kötetet pillantom meg először édesanyám könyvespolcán, mikor hazatérek.
Nézem: Mi van az Ajtó mögött – Színház / ContextUs
Elöljáróban, picit beszéljünk magáról a regényről, amit egyébként 34 nyelvre fordítottak le és nem más, mint Szabó István filmre is vitte (igaz, sajnos a főszereplők közül egyetlen magyar színész nélkül készült el). A történet két, rendkívül erős női sors találkozását meséli el.
Anno azt mondta, olyan könyv ez, amit muszáj elolvasnom, de csak akkor, ha már elég nagy leszek. Mert az ajtó csak akkor nyílhat fel előttünk, ha elég érettek és bölcsek vagyunk a mögötte található tudáshoz.
“Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem – jobb azt megmondani. Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni.”
Szabó Magda mindig tudta, mit mondjon. Háy János a Kik vagytok ti? könyvbemutatóján az írónővel való személyes kapcsolatáról is sokat mesélt, miszerint még idős korában is tökéletesen tudta, hogyan érdemes a szavakat forgatni, hogy azok kontextusba illjenek, és szíven találjanak mindenkit.
Továbbá megvolt hozzá a kellő fiatalos lazasága is, aminek köszönhetően leperegtek róla a negatív megjegyzések, pletykák és megalapozatlan kritikák.
“Ha egy poharat becsomagolnak, ráírják, törékeny. De az ember törékeny voltára senki sem figyel.”
Szabó Magda és az empátia – két egymástól nehezen elválasztható dolog. Regényein és drámáin keresztül, illetve személyes életében is meghatározta őt a feltétlen emberszeretet. A 20. században, a szovjet uralom idején nehéz volt önzetlenül szeretni valamennyi embertársunkat.
Az író munkássága viszont nemcsak a lélegzetelakasztó cselekmények és a szórakoztató műfajok kincsesládája, de az elfogadás képviselője is.
“Az ember majdnem mindent kihever, ezt hidd el.”
Ezzel a rövid gondolattal búcsúzunk Szabó Magdától. Nemcsak író volt ő, hanem egy fantasztikus nő, akinek szerepköre még hosszú oldalakon keresztül sorolható lenne.
Képes volt szeretetre tanítani, az élet titkaiba beavatni, az elhallgatott gondolatokat kihangosítani, megdorgálni, megveregetni a vállunkat és kezet nyújtva felsegíteni, amikor úgy éreztük, nincs elég erőnk a világhoz vagy egymáshoz.
