Az énekes fia számolt be apja, Mory Kanté szívelégtelenség miatt bekövetkezett haláláról.
Krónikus szívelégtelenség okozta a vesztét
A hetvenéves Mory Kanté súlyos szívelégtelenség miatt vesztette életét, mielőtt elkezdődhetett volna a gyógykezelése egy francia klinikán, írja a The Guardian.

„Krónikus betegségben szenvedett és gyakran utazott Franciaországba kezelések miatt, de ez most nem volt lehetséges a koronavírus miatt” – nyilatkozta az zenész fia, Balla Kanté.
Kanté nemzetközi karrierje 1987-ben a Yé Ké Yé Ké című dallal indult be. Ő volt az első afrikai énekes, aki több mint egymillió példányszámban adott el lemezt és a slágerlisták élére került több európai országban is. 2018-ban DJ Paul Oakenfold Afro Acid Mix válogatásába is bekerült a szerzemény. A Yé Ké Yé Ké szám is hallható az Akwaba Beach című albumon, amely minden idők legnagyobb példányszámban elkelt afrikai lemeze lett, és a Victoires de la Musique-díjjal is kitüntették.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Amikor korán, balafonon vagy más egyéb hangszeren játszol, akkor valami olyat kell alkotnod amit az emberek nem felejtenek el egyhamar[/perfectpullquote]
– vallotta a zenész.
Életpályája az afrikai zene körül bontakozott ki
Kanté 1950 március 29-én született egy Albadaria nevű afrikai faluban. Szülei jól ismert zenészek voltak hazájukban. Hétéves korától kezdte zenei tanulmányait, először a tradicionális afrikai pengetős hangszeren a korán tanult meg játszani. Ez tette később világhírűvé is. Később a xilofonhoz hasonló balafon nevű hangszeren történő zenélést is elsajátította. 21 évesen csatlakozott a Rail Band együtteshez, ahol énekesként is ismerté vált.
A dél-afrikai-portugál Pongo saját lábra állt, és popdalokkal jelentkezik
Pongo azok közé a fiatal alkotók közé tartozik, akinek élete bővelkedik a fordulatoktól és izgalmas kalandoktól. Luandában, a dél-afrikai Angola fővárosában született. A helységet nyolc évesen hagyta maga mögött, a 90-es években újra felizzó polgárháború folytán tizenkét hónapot töltött Rómában a családjával. Szűkös körülmények között éltek, három lánytestvérével osztotta meg az ágyát.
1980-ban költözött Párizsba, ahol hamar népszerűvé vált, és elindult a nemzetközi hírnév útján. 2012-ben megjelent La Guinéenne című lemeze az afrikai aranykor történeté foglalta össze a zouk, funk és reggae stílusú dalok pedig a guineai mandinka nyelven szólaltak meg. Később sem feledkezett meg hazájáról és aktívan részt vett a Nongo faluban egy 1500 férőhelyes kulturális központ létrehozásában.
No Title
No Description
Élete során 13 stúdióalbumot jelentetett meg, az utolsó N’Diarabi címmel 2017-ben került kiadásra. Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy azt szeretné ha világpolgárként a kultúra embereként emlékeznének rá, aki az üzenetét a zenén keresztül közvetíti.












