Újból slambajnokot avatott Magyarország Mészáros Péter személyében, hiszen megnyerte a 6. Slam Poetry Országos Bajnokságot. A szegedi slammerrel beszélgettünk többek között az említett műfaj fejlődéséről, a #metoo-kampányról és persze az Európa-bajnokságra vitt szövegéről.
ContextUs: Mindenekelőtt, gratulálok a győzelemhez! Felfogtad már, hogy te vagy a 6. verseny bajnoka?
Nagyon szépen köszönöm! Még mindig olyan érzésem van, mintha egy furcsa búra lenne körülöttem, néha belém nyilall a legkülönfélébb helyeken – vásárlás közben, egyetemi előadáson –, hogy „jé, én tulajdonképpen megnyertem a bajnokságot”. Legutoljára akkor voltam ilyen boldog, amikor alsó tagozatos napköziben kigyűlt először az öt piros pontom.
ContextUs: Mik az első benyomásaid az idei versenyről?
Ami számomra a legszembeötlőbb volt, az a szövegek rendkívül magas színvonala. Érezhető a műfajtechnikai fejlődés minden versenyző részéről, egyre biztosabban, sokkal kevesebb állandósult slampanelt alkalmazunk, merünk kilépni a komfortzónánkból. Különösen szívmelengető volt Hugee búcsúja is, én szintén ahhoz a slamgenerációhoz tartozom, akiknek elválaszthatatlanul összeforrt a Kolor, a Corvintető, később az Ankert és a Trafó terme az ő személyével. Szerencsére továbbra is együtt dolgozunk majd a mozgalom népszerűsítésében.
ContextUs: Hogyan?
Nemrég alakult meg az egyesület, ahol gőzerővel ügyködünk azon, hogy lefektessük az alapjait annak, hogy minél átláthatóbban tudjuk képviselni a slam érdekeit, kidolgozzuk az utódgondozás feltételeit, és összehozzuk a magyarországi klubokat. Nehéz munka, mert mindenki a szabadidejét áldozza fel rá, viszont abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Magyarország rendezheti meg 2018-ban az Európa-bajnokságot, s ez már professzionális managementet igényel a szcéna minél több képviselőjének bevonásával.
ContextUs: Szinte borítékolható volt, hogy a nagy port kavaró Weinstein-botrány és az aköré csoportosuló #MeToo-kampány is fel-felsejlik az idei OB-n. Sőt, Pion István színt vallott. Ugyan a te szövegedben nem konkrét abuzálásról van szó, de mindenképp segélykiáltásról.
Pion István, ha emlékezetem nem csal, maga is meglepődött, hogy e merész, őszinte kinyilatkoztatását pont egy ilyen kampány előzte meg és folytatta, viszont úgy gondolom, ettől függetlenül is ezt a témát választotta volna. Sajnos az én életemben is történt hasonló abúzus, sokat emésztődtem, hogy színt vallok, mert nekünk is fel kell vállalnunk, még ha néha jobban rettegünk is a maszkulinitásunk összetörésének következményeitől. Pion megtette, és örökké hálás leszek neki. Ha már egy ember van, akivel képes lehetsz megosztani, akkor elindulhatsz a lezárás felé.
Log into Facebook | Facebook
Log into Facebook to start sharing and connecting with your friends, family, and people you know.
ContextUs: A slammerekben van egyfajta reflektálási kényszer, amikor egy botrány robbant ki, vagy egyszerűen a hatásvadászat miatt nyúlnak ehhez a kártyához?
Szerintem nem lehet általánosítani, mert a műfaj közéletisége és jelenidejűsége előfeltételezi az aktuális témákra való reflektálást, ez azonban történhet az egyén személyes élettapasztalatain keresztül, megtámogatva a szöveg ívét, vagy teljesen öncélúan, a közönség gyors belehelyeződését tűzve ki célul. Alacsonyabb befogadási idővel rendelkezik egy aktuálpolitikai utalás, mert azonos gondolkodási adatbázisból táplálkozik, mint mondjuk egy önvallomás. Akkor válik egy slam mérvadóvá számomra, ha ebből a közös adatbázisból táplálkozik, de a szerző személyén átszűrve mélyebb, elgondolkodtatóbb jelentéstöbbletet kap.
ContextUs: Miért éltél az irónia eszközével a felvezetődben – gondolok itt az abuzálásra reflektáló hívószavakra („beengedtem, hozzámért, belém hatolt, és csordultig megtöltött Isten”)?
Anna Freud a humort és a szublimációt tartja az egészséges megküzdési mechanizmusoknak. Vagyis:
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]„röhögd ki, ami fáj, majd forgasd bele az energiáját másba”. [/perfectpullquote]
Nekem Isten megtalálása és a gyermekkorom traumái szorosan összekapcsolódnak, szóval adta magát, hogy így fogalmazzam meg, amikor először kezdtem el Istennel beszélgetni a wc-n. És tényleg jó arc volt, kár, hogy mostanában már annyi tanulmányt, elemzést és világnézetet olvasunk, hogy elfelejtettük, a végén nem árt hinni is valamiben.
ContextUs: A 8 éves éned traumáját idézted fel a színpadon?
Elég pozitív hangulatú lett ez az interjú, még a végén visszamegyek terápiára. Szeretek a szövegeimben visszanyúlni a gyerekkori mágikus realizmushoz, amikor még egy faágnak is nevet álmodhattunk, és azt hittük, sétálni lehet a szivárványon. Ez a fajta gondolkodás mostanában kiveszni látszik sok szerző írásmódjából, pedig úgy gondolom, többen rezonálnánk rá, mint hinnénk. Nem volt a legcsodálatosabb gyermekkorom sajnos, másoknak még nehezebb volt, viszont azt érzem, úgy érdemes beszélni róluk, hogy arra koncentrálunk, miként lehet ebből erőt meríteni. Őszintén megvallva, nem olyan vészes az életem, hogy túlmisztifikáljuk, tegnap például életemben először csak fehér ruhákat mostam, miközben kolbász rotyogott a sütőben.
ContextUs: Többen a „költsd a pénzt az álmaidra – vegyél altatót!” szövegrészleted emelték ki mint legütősebbet. Mit gondolsz, el lehet vinni egy performanszt egy baromira erős sorral?
Természetesen hozzájárul a performansz sikeréhez, de szerintem csak abban az esetben, ha illik a kontextusba és meg van támogatva a hitelessége. Néhány jó sor képes arra, hogy túlélje a slamet és saját útjára induljon, de azáltal, hogy leválik az eredeti termékről, megváltozik az elemzési horizontja, és szabadon átértelmezhetővé válik.
ContextUs: A Slam Poetry Szeged alapítója vagy. Többen támadtak, és érdekes módon, amikor elértél valamit. Hazai viszonylatban a legnagyobb siker után mi fogad majd?
Sokat változott a slam poetry megítélése az utóbbi években. Azt a morális pánikhoz hasonló folyamatot, mely minden új, nagyobb tömegeket megmozgató, könnyen észrevehető jegyekkel rendelkező szubkultúra megjelenésénél lezajlik, már nem tekintjük mérvadó beszélgetési alapnak.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]A slam létjogosultságát, irodalmiságát már nem kell firtatni, bár külső szemlélők még mindig összekeverik a műfajt a mozgalommal, ezt a stilisztikailag szabad performanszt azokkal az alkotókkal, akik művelik. [/perfectpullquote]
Könnyen általánosítanak, sokunkat azzal támadnak, hogy eladtuk a slamet, mert aktívan részt veszünk a kultúripari termelésben (reklámok, rendezvények, szponzorok stb.). Hajlamosak szubkultúrán belül és kívül is felnagyítani azokat az összegeket, melyeket ilyen felkérésekért kapunk, és könnyebb nem tudomásul venni azt, hogy mennyi mindent forgatunk vissza a megkeresésekből a mozgalomba, és általában háttérből irányító, gonosz slam-keresztapákat látnak titkos megbeszéléseken.
A slam fejlődése egyértelműen a hierarchizáció irányába tart, ez természetes folyamat, a magyar cosplayes közösségtől a gördeszkások boltjain, versenyein, szereplőin át mindenhol lezajlott, azonban ez a hierarchizáció, ha ügyesek vagyunk és aktívak, akkor ellenpontozható a helyi slamközösségek erősebb összetartásával és a kétoldalú kommunikáció fenntartásával. Remélem, aktív részese lehetek ennek.
ContextUs: Úgy érzem, némileg kikerülted a kérdést.
Az a probléma ezzel, hogy hiába győzködném azokat a személyeket, akik vagy ismereti hiányosságból, vagy túláltalánosításból, vagy a saját személyük és ideáljaik felülreprezentálásából támadnak engem és a mozgalmat (ismétlem: mozgalmi és nem műfaji kérdésről beszélek), őket nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy egymás mellett működő, egymást erősítő szcénákról van szó. Valószínűleg vegyes érzelmekkel fognak hozzám állni, viszont várom, hogy értelmesen tudjunk beszélni a felmerülő problémákról, mert tényleg hiszek abban, hogy ez az egyetlen út ahhoz, hogy értéket hagyjunk hátra a következő generációknak.
ContextUs: Neked a vidéki és a fővárosi eseményekre is van rálátásod. Van bármilyen differencia?
Úgy érzem, jelenleg eltolódott a hangsúly a vidéki rendezvények felé, régebben egyfajta utánpótlás szerepet töltöttek be, a kiemelkedő alkotóknak ugródeszka volt, és az igazi megmérettetés a pesti havi klubokon zajlott. Most már az is presztízsértékűnek számít, ha valaki nyer egy győri vagy éppen egy szegedi versenyt. Ami viszont mindenhol ugyanaz, és a slamnek a hatalmas varázsa és vonzóereje, a közvetlenség és a családias légkör, legyen ötven ember vagy éppen ötszáz.
ContextUs: Mennyien mennek el a szegedi eseményekre általánosságban?
A szeptemberi évnyitó klubunkra több mint háromszáz ember volt kíváncsi, voltak jópáran, akiket tűzvédelmi okok miatt már nem tudtunk beengedni. Olyan érzésem volt, mintha koncerten lennék, borzasztóan elérzékenyültem, mert 15 éves kortól 70-ig minden generáció jelen volt és nagyon élvezték a műsort, mert az előadók is sokat fejlődtek az ötödik évadunkra.
ContextUs: Milyen projektek futnak jelenleg?
Jelenleg szeretnénk, ha a zsűri pontszámain kívül is érkezne reflexió az elhangzott alkotásokra, szeretnénk több workshopot és nyitott műhelyt tartani a klubok között. A nagy versenyeinkkel párhuzamosan pedig teret szeretnénk biztosítani azoknak a slamhez kapcsolódó, más művészeti ágakból is táplálkozó kezdeményezéseknek, melyek mernek a műfaji keretekkel játszani. Ami meglepő, hogy szinte minden hónapra kapnak megkeresést a szegedi slammerek, kiállításokon, e-sport bárban, művészeti fesztiválokon, egyetemi berkekben lépnek föl.
ContextUs: Kiállításokra?
Főképp megnyitókra, ahol a slammerek a kiállítás tematikájához kapcsolódva értelmezik át az alkotásokat. A Móra Ferenc Múzeummal most zajlik egy ilyen projektünk, nagyon nyitottak az új kezdeményezések felé.
ContextUs: Nem csak a slam poetry területén érzed magad otthonosan, de az irodalomban is. Összegyűlt már egy kéziratnyi anyag, amellyel házalhatsz kiadóknál?
Mostanában eltávolodtam a hagyományosnak mondható irodalmi közlésrendszertől, pedig nagyon szeretném, ha úgy érezném, van egy kiforrott elsőkötetes, verses koncepcióm, azonban jelenleg jobban át tudom adni az engem feszítő témákat slam segítségével. Szeretnék a közeljövőben elkészülni egy sci-fi novelláskötettel, és utána meglátjuk, mi lesz.
ContextUs: Miért éppen sci-fi? Mit lehet tudni a novellásakötetről?
Az első könyv, amit életemben olvastam, egy vaskos sci-fi antológia volt. Édesapám szerint egyel több női nemi szerv szerepelt benne a számomra megengedett nullánál, s pont ezért, vagy ennek hatására kiskoromban úgy gondoltam, hogy hoppá, ez a műfaj nekem való, írni jó és olvasni még jobb. Azóta töretlen szerelemmel bújom a zsánert, és úgy gondolom, gondolati szabadsága révén képes könnyebben reflektálni a minket körbehálózó, gyakran észrevehetetlen társadalmi és pszichológiai problémákra. Ezen felül meg élvezetesebb olvasnom őket, mint néhány szépirodalmi alkotást. A novelláskötetem 2095-ben, Budapesten játszódik, benne androidokkal, agyba építhető boldogsággépekkel, erasmusos holdutazásokkal, meg persze azzal a kérdéssel, hogy milyen is lehet majd a magyar attitűd csaknem száz év múlva.
ContextUs: Egyik veled készült interjúban olvastam, hogy meglehetősen kritikus vagy a szakmával szemben, úgy véled, elveszítették a kapcsolatot a közönségükkel. Mire alapozod ezt a megállapítást?
Régebben én is beleestem abba a hibába, hogy túlzottan általánosítottam, és azt gondoltam, a generációm kortárs irodalmában a lapok már ki vannak osztva, a mézes bödönhöz szinte lehetetlen hozzáférni, vagy beállok én is a sorba és túlzottan meghúzott, személytelen, objektív lírát írok, ami passzol az egyes, mérvadó lapok szellemiségéhez, vagy felvállalom, hogy sose fogok megjelenni.
[perfectpullquote align=”left” bordertop=”false” cite=”” link=”” color=”” class=”” size=””]Ugyanazt éreztem, mint most sokan a slammel kapcsolatban. A valóság azonban sokkal árnyaltabb, itt is sok kulturális tőkével rendelkező személy van a döntéshozatalnál, viszont annak ellenére, hogy politikailag szerintem erősebben beágyazott a „high concept” irodalom, nyitott és jó szerkesztők várnak arra, hogy új irányokat is beemeljenek a kulturális kánonba. [/perfectpullquote]
Egyre jobb és nagyobb kezdeményezések vannak arra, hogy újra megteremtsék a jelentések szabad áramlását a szerző és a közönsége között, a könyvfesztiválok egyre sikeresebbek, egyre menőbb olvasni és remélem, ez a pozitív tendencia a későbbiekben is folytatódni fog.
ContextUs: Az adott év győztese képviseli Magyarországot az Európa-bajnokságon. Van már koncepciód a szöveged illetően?
Egyszerre hálás és hálátlan helyzetben vagyok, mert idén Brüsszelben lesz megtartva, és Magyarországot képviselve ténylegesen lehetőségem nyílik a szó legszorosabb értelmében üzenni Brüsszelnek. Sajnos fel sem kéne merülnie, hogy propagandakampányra kelljen reflektálni, azonban remélem, hogy tisztább képet tudok majd nyújtani a többi európainak kicsi országunk tényleges viszonyairól. Nem győzni szeretnék, mondanivalóm van.
CV
1993-ban születtett Szegeden, az ELTE PPK-n szerzett pszihológus alapszakos diplomát. Jelenleg a BME Kommunikáció és Médiatudomány képzésen tanul kulturális iparágak szakirányon. A Slam Poetry Szeged alapítója és főszervezője, a Vadászszezon slamtorna első helyezettje és 2017. országos slambajnoka.
