“Tájékozódjunk, vitatkozzunk, tartsuk tiszteletben a sokszínűséget és segítsünk a rászorulóknak.” – erről szól az idei Verzió Fesztivál.
Egyre kiélezettebb jelenkori problémákra mutat rá idén, a 14. alkalommal megrendezett Verzió Nemzetközi Emberjogi Dokumentumfilm-fesztivál. November 14. és 19. között a Trafó ad otthont a nyitóeseményének és a fesztivál mesterkurzusainak is. A bemutatott 99 film összesen 44 országból érkezve színesíti a vásznat. A fesztivál több témából is építkezik: Nemzetközi és Magyar panoráma, Háború és béke 2.0, Kié a város?, 1917 emlékezete. A nemzetközi zsűri tagja Isabelle Gattiker, aki a Genfi Nemzetközi Filmfesztivál és az Ember Jogi Fórumának igazgatója. Mellette Bojána Papp, aki a Színház- és Filmmüvészeti Egyetemen diplomázott dramaturgként, és kétszer kapta meg a Magyar Filmkritikusok díjat, az EsoDoc workshop szervezője volt, valamint dokumentumfilmezést tanít egyetemen. Végül Alexandru Solomon az egyik legkiemelkedőbb román politikai filmkészítők közé tartozik, aki a bukaresti Művészeti Egyetemen tanít, és a One World Románia fesztiváligazgatója.
A megnyitón izgatottan hullámzanak befelé a résztvevők, miközben páran jegyet vadásznak, de hiába, mivel telt ház van. Mikor mindenki helyet talál, elcsöndesül, kihunynak a fények. Azt est kezdetét veszi a penge élen táncoló világ és az egyre forrongó társadalom viszonyának bemutatásával.
A második világháború óta nem voltak az emberi jogok annyira vitatottak, és talán sosem volt aktualitásánál fogva ilyen jelentős egy ember jogi filmfesztivál.
Lokálisan és globálisan is növekszik a társadalmi feszültség. Az egyetemek, civil szervezetek és jogvédő intézetek folyamatos támadásnak vannak kitéve, miközben a populizmus és az állami propaganda törvényei egyre mélyebbre rántanak minket. Idén a jelenkor égető problémáival foglalkozó filmek állnak a rendezvény középpontjában, amelyek hatni akarnak, megmutatják a mai gazdasági, politikai, társadalmi és környezeti válságok emberi dimenzióját, és az ezekre válaszként megjelenő összetartás formáit. Hogyan tartsuk tiszteletben a jogállam érdekeit és a demokráciát, ha egyre terjedő intolerancia mérgezi a szolidaritásunkat:
Tájékozódjunk, vitatkozzunk, tartsuk tiszteletben a sokszínűséget és segítsünk a rászorulóknak, erről szól a nyitó film, és erről szól az egész fesztivál is
– emelte ki Oksana Sarkisova a Verzió igazgatója.
Montserrat Feixas Vihé, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság (UNHCR) Közép-európai Regionális képviseletvezetője felhívta a figyelmet arra a magas fokú empátiára, amire szükségünk van, ezen nemzetközi probléma megértéséhez, kezeléséhez és orvoslásához.
Képzeljük el, milyen lenne, ha mi lennénk ilyen helyzetben. Mit tennénk? Mit várnánk, hogy tegyenek értünk?
Többek között kitért arra is, hogy a bevándorló és a menekült közel sem azonos. A migráns szabad akaratából hagyja el szülőföldjét, míg a menekült migrációra kényszerül, mert nem térhet haza. Vannak köztük magasan képzettek és írástudatlanok, de ők is ugyanolyan emberek, mint mi, és azok a jogok illetik meg őket is. Meg kell kapniuk az esélyt egy új életre, mert amit eddig otthonként ismertek, az mára mind romokban hever.
Mundruczó Kornél a nyitóbeszédében elején megemlíti:
Megölték a Narcos 4. Évadjának helyszínkeresőjét. A 37 éves férfit az autójában lőtték meg többször, miközben tökéletesen hiteles helyszínt próbált keresni, a mexikói drogkártell történetét bemutató sorozat háttérül.
Majd hozzátette:
Mindannyian érezzük, hogy a dokumentálás újfajta lehetőségei újfajta narratívákat jelentenek. A tömeges tájékoztatás és az arctalan tömegek által kreált dokumentumok pedig iszonyú erővel demonstrálják a sokszínűséget, a gondolat szabadságát az egyoldalú tömegtájékoztatással szemben.
Majd kitér arra, hogy nincs kész válaszunk a női és férfi viszony átalakulására, és nem tudjuk, hogyan kell integrálni a menekülteket. Végül sorait egy Kertész Imre-idézettel zárja: ”Az ellentmondás feltárása maga az igazság.” Egy jó dokumentumfilm erre a munkára hív fel, amit egyedül mi hitelesíthetünk, ahogy a gondolat szabadságát.
A film előtt Omar Bashir lantvirtuóztól és két zenész társától olyan lélekig hatoló tradicionális iraki zenét hallhattunk, ami nálam a gerincemen végigfutó hidegrázásban csúcsosodik ki. Lehunyt szemmel szinte érzem a sivatagi szelet, ahogy simogat, a ráhangolódás megtörtént. Még extázisban, bódult fejjel tapsolok, mikor elindul a film. A Nincs hová bújnod többek között Zaradasht Ahmed kezét dicséri, aki az öbölháború elől kimenekült rendező. A film Nori Sharif életét követi nyomon 5 éven keresztül, aki Irakban ápolóként dolgozik drámai körülmények között.
Egyedülálló betekintést enged a világ egyik legveszélyesebb és legkevésbé megközelíthető térségébe, Irak középső részébe, amit a halál háromszögének is hívnak. A film kezdetén túlélőket látunk, akik abban reménykednek, hogy az amerikai és a koalíciós erők 2011-es távozásával jobb élet következik, a konfliktus azonban folytatódik az iraki fegyveresekkel és a lakosság elmenekül. Nori egyike azon keveseknek, akik mégis maradnak. Amikor az ISIS előrenyomul Jalawlaban 2014-ben, és elfoglalja a várost, Norinak családjával együtt menekülnie kell, és saját maga folytatja a felvételek készítését.
Nowhere to Hide – Documentary Trailer 1
This is “Nowhere to Hide – Documentary Trailer 1” by Ten Thousand Images on Vimeo, the home for high quality videos and the people who love them.
A film után a rendező arról mesélt, hogy a főszereplővel hiába egy országból származnak, más vallásúak, és náluk ez komoly bizalmatlanságot eredményez. Mégis Nori annyira a nyilvánosság elé szerette volna tárni ami ott történik, hogy megbízott Ahmedben, mert tudta, a cél közös, és nincs más lehetősége a valóság bemutatására. Fordítva is igaz volt, hiszen komoly felszerelést kapott a tudósításhoz. Valamint arra is kitért a beszélgetés során, hogy neki ez az ötlete volt, de csak a felvételek elkészülte után született az a nyers, elgondolkodtató és megrázó vízió, amit a nyitóesten megtekinthettünk a vásznon.
Ezen kívül a fesztivál helyszínei idén is a Toldi mozi, a Művész Mozi, a Kino Café Mozi, a Blinken OSA Archívum, a Közép-európai Egyetem és a Cirkó. Vidéken pedig az Apolló Mozi Pécsett, Szegeden a Grand Café Mozi vetíti a Verzió filmjeit november 23. és 25. között.
