Lise Sarfati algériai születésű fotós közel tíz évig élt Oroszországban, hogy a posztszovjet valóságot kapja lencsevégre. Legjobban sikerült fotói a fiatalság mindennapi kilátástalanságát jelenítik meg.
Lise Sarfati Nizzában nőtt fel, majd 1979-ben diplomázott Párizsban orosz fényképészetből. 1986-tól vált az Académie des Beaux Arts fotósává, ezután kezdett fotóanyagot gyűjteni hányattatott sorsú orosz fiatalság mindennapjairól főként Moszkva, Noriszk és Vorkuta környékén.
Első könyve, az Acta Est hiteles képet fest az orosz társadalom kórképéről. Ugyanakkor keserű, gyakran lehangoló fotóiban van valami elemi bohémság és életerő, amelyet az egykori keleti blokk országaiban gyakran lehetett érezni – főleg elmaradottabb társadalmi rétegekben, környékeken, olyan szubkultúrákban, ahol a fiataloknak igencsak kijutott a posztszovjet válságból. Ez a helyzet Oroszországra hatványozottan igaz, így nem csoda, hogy Sarfati fotói elég erősre sikeredtek.
Egy magyar fotóművész, Bánkuti András ugyanennek a korszaknak a magyar oldalát ragadta meg.
