A 25 milliós nyomravezetői díj és a hamis koronatanú
A példátlanul magas, 25 millió forintos nyomravezetői díj kitűzése után számtalan bejelentés érkezett a hatóságokhoz, ám az igazi fordulatot egy korábbi bűntárs megjelenése jelentette. Kiglics Attila, aki jól ismerte a már korábban is fegyveres rablásokból élő Kaiser Edét és Hajdú Lászlót, terhelő vallomást tett rájuk a rendőrségen.
Kiglics nem csupán a vérdíj megszerzésében volt érdekelt, hanem saját büntetőügyeiben is kedvezőbb pozíciót remélt a hatóságokkal való együttműködéstől. A nyomozók készpénznek vették a férfi állításait, és ahelyett, hogy alapos tárgyi bizonyítékokkal támasztották volna alá a vallomást, a narratívát kezdték hozzáigazítani a meglévő gyanúsítottakhoz.
A téves tanúvallomások és a felületes felismerésre bemutatások végül oda vezettek, hogy a hatóságok teljesen kizárták más lehetséges tettesek körét. A nyomozóhatóság szilárdan meg volt győződve arról, hogy a móri bankrablás elkövetőit tartják fogva. A hiányos közvetett bizonyítékok ellenére a Fővárosi Bíróság 2004-ben meghozta a végzetes döntést, amellyel életfogytiglanra ítélték Kaiser Edét.
