Tegnap este betértünk a MÜSZI-be, hogy megnézzük Szőke Gáspár kiállítását, Az elveszett monori tekercseket. Ahogy térültünk-fordultunk, kezdtük felfogni a teret és a benne elhelyezkedő alkotásokat, egyszer csak szinte megtelt a terem, és megjelent a Művész Úr is. Ilyen véletlenszerűen tudtuk meg, mit is látunk pontosan a Művelődési Szint Szivárvány-közében.
Ugyanis saját elmondása szerint, ez a helyszín Szőke Gáspár kedvenc kiállítóterme, aki azt is megosztotta velünk, hogy a kiállítás címét az ihlette, hogy ha az embernek a Képzőművészeti Egyetem elvégzése után nincs műterme, és hozzá egy méretes tárolója, akkor bizony az alkotások tekercsként végzik, valahol a szülőknél, nagyszülőknél, barátnőknél. Így jártak az ő munkái is, ám amikor legutóbb otthon járt Üllőn, átnézegette őket, és lám-lám egy egész kiállítás anyaga kerekedett ki a még soha nem láttatott képekből.
Mivel az egyetemi évek alatt sok stílusban és sokat alkotott, a kiállított darabok is változatosak. Pontosan fogalmazva, sokszínűek, mert a geometriai formák, a térbeliség, a tudatos struktúrák mellett a színek egymásra hatása, és a komplementerek használata jellemzi őket. Található köztük kockás papírra rajzolt órai skicc, nagyobb méretű, vásznon kidolgozott organikus szerkezetek, és csempekockákra emlékeztető tűzzománc munkák is. A beszélgetés során felmerült a képek további sorsának kérdése, mely egy mélyebb témát vetett fel. Szőke Gáspárnak nem célja a művészetének és saját magának az árucikké változtatása.
Inkább szerelemből, élvezetből alkot, nem pedig azért, hogy ezzel bárkinek is a kedvében járjon. Igaz ez a festészetére és az írásaira egyaránt, mert önkifejezése nem merül ki a materiális képzőművészeti alkotásokban, hanem szellemi terméket is képez rap szövegeivel. Bár szerinte a rapjeit is olyan emberek hallgatják, akik igazából nem rapet akarnak, hanem valami mást. Ilyen dupla csavarral mégis találkozik az igény a kínálattal. Ám ez Gazsinak nem számít, inkább saját örömére alkot, kedvence amikor a saját zenéjétől inspirálva fest valamit, végül is egész művészetét egy önkielégítésként fogja fel, és ez jól van így.
Szőke Gáspár csak azt csinálja, amiben örömét leli – mindenféle megfelelési vágytól mentesen. Nem hódol be a közízlésnek, saját esztétikát alkot, melyben a hatásmechanizmus dolgozik, és képes a nem tökéletesen kidolgozott formákat a mérnöki pontossággal megszerkesztett munkák szintjére emelni. Mi ezt úgy neveznénk, álmodozó, de ugyanúgy megállja helyét a bátor jelző: Hogy miért?! Azért mert Szőke Gáspár azt csinálja, amit szeret.
A kiállítás még egy hétig, október 23-ig látogatható minden nap 14:00 és 19:00 óra között a MÜSZI-ben.
Fotók: Tölgyesi Írisz
