A téma nem idegen, sőt inkább mindannyiunknak ismerősen cseng: hol a határvonal az ébren álmodás, álmodozás és az álmokból a valóságra ébredés között? Van-e még egyáltalán relevanciája bármilyen határnak? Az alkotók, többek között Fischer Judit, Halász Dániel, Kende Tamás, Mécs Miklós, Molnár Ágnes Éva, Katarina Sevic, Surányi Nóra vagy Zagyvai Sára ezeket a kérdésköröket próbálták meg körbejárni képekkel, vizuális installációkkal és képzőművészeti alkotásokkal.
A kiállítás koherenciájában laza tematikai kötődést érzékeltem, sokszor a másodlagos, de inkább a harmadlagos képi sík mögé kellett nézni ahhoz, hogy lebonthassuk a művek közti kontúrt.
Az önmagukban is álomvilágba kalauzoló installációk leginkább egy olyan belső látomásvilágot fedtek fel, melyek hétköznapi cselekvések (központi szimbólumként az alvás) banalitását emelik térbeli vízióként a lázálom szintjére.
Ezt csak továbberősítette, hogy az esemény felhívásában, cseppet sem viccelve a dresscode-dal, az alkotók valóban jelmezbe öltözve vonultak fel.
Külön érdekesség és abszolút megkapó részlet, hogy a rendelkezésünkre bocsátottak két írógépet is, melyeket kedvünkre kipróbálhattunk.
A megnyitó maga is szokatlan időrendben zajlott, miután volt ideje mindenkinek körbejárni, megtapogatni, kipróbálni, interpretálni az alkotásokat, valamint a vendégeknek készített csemegékből is kóstolót venni, az addig a közönség között keringő jelmezes kiállítók a két kurátor, Szalipszki Judit és Szemző Zsófi vezetésével felsorakoztak, és bemutatták a kiállítást. Szalipszki Judit így vezette fel a rendezvényt az eseménynél:Apró, jelentéktelennek tűnő elmozdulások, zónaváltások, ki- és visszazökkenések, ébredések vagy összeomlások utáni kontúrtalan állapotok, határhelyzetek állnak a laza tematikai szövedékű kiállítás fókuszában. A tematika a folyamatosan külső vagy belső nyomásra változó körülményekhez való igazodást vizsgálja, a változásra; hely- és időváltoztatásra való igényt, az új kondíciókhoz köthető utópiákat. A változásra kényszerülők és a változást szomjazók történetei ezek.
Azt hiszem, a várakozásoknak minden tekintetben igyekezett eleget tenni a 19 bemutató, és aki érez magában legalább nüansznyi rokonszenvet az álmodás és a víziók világával, annak csak ajánlani tudom, hogy látogasson el a Rottenbiller és a Damjanich utca sarkán található FKSE stúdióba.
A kiállítás megtekinthető: 2016. – március – 2.