A letartóztatott volt miniszter börtönlevele fűtötte fel az indulatokat

A színpadra lépő műsorvezető azonnal éles hangvételt ütött meg, és bőszen ÁVH-zni kezdett, rímelve az elhangzó üzenetekre. A retorika pontosan megágyazott a délután első kulcsmomentumának, amely közvetlenül a hatalomból kiesett párt jogi sebezhetőségére és a hatósági eljárásokra reflektált.

Másodikként Hankóné Hrágyel Zsuzsanna lépett a mikrofonhoz, hogy tolmácsolja férje, Hankó Balázs volt kulturális és innovációs miniszter üzenetét. Hankóné Hrágyel Zsuzsanna a rácsok mögül megfogalmazott sorokat közvetítette arról, milyen érzés politikai fogolynak lenni az önkény és a politikai rendőrség szorításában.

A volt tárcavezetőt a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség sajtószóvivőjének tájékoztatása szerint a Kecskeméti Járásbíróság helyezte letartóztatásba a Nemzeti Kulturális Alap körüli, több mint 17 milliárd forintos hűtlen kezelés gyanúja miatt. A megemlékezés narratívájában azonban Hankó személye azonnal mártírrá, politikai fogollyá nemesült a hallgatóság előtt.

A levél felolvasása alatt a tömeg hatalmas tapssal fejezte ki szolidaritását, és a beszédet kísérő zenei betétek alatt a közönség határozottan felvette az üzemi hőmérsékletet. A Himnusz akkordjai után már spontán zúgott a jól ismert „Ria-Ria” buzdítás is a Duna-parti aszfalton.

A lelkesedés a tetőfokára hágott, a felajzott hallgatóság pedig arra számított, hogy az ünnep kiemelt szónoka tovább fokozza a lendületet és harcias iránymutatást ad a pártnak.

A pódiumra lépő Áder János azonban harcias politikai üzenetek helyett 1952-es mezőgazdasági statisztikákkal kezdte nyúzni a felajzott publikumot.