Hosszadalmas statisztikai előadás fojtotta el az összegyűlt tömeg energiáját
Amikor Áder János felment az emelvényre, a várakozásokkal ellentétben egy rendkívül kimért, pusztító történelemórába kezdett ahelyett, hogy felrázta volna a jelenlévőket. A volt köztársasági elnök a politikai harcok helyett félórán keresztül nyúzta a biztatásra vágyó publikumot történelmi statisztikákkal.
A hallgatóság már legalább negyedórája hallgatta a szónoklatot, de az elbeszélés még mindig csak 1952-nél járt, részletezve a Rákosi-korszak kötelező mezőgazdasági beszolgáltatásait és azt, hogy mennyi vetőmagot kellett beszolgáltatni. Áder sorra vette, hány besúgót foglalkoztattak a kommunisták, és hány embert állítottak bíróság elé.
Az egykori államfő kitért a nyomozati statisztikákra, a soroksári eseményekre, a sortüzek napjára, sőt még arra is, miről tudósított a New York Herald Tribune a forradalom másnapján. A száraz számadatok végtelennek tűnő sorolása miatt többen szabályosan belealudtak a kora őszi melegben ácsorgó közönség soraiban.
A hirtelen perzselőnek ható napsütésben a szimpatizánsok torka kiszáradt, lézengés és szédelgés kezdődött, néhányan pedig egymásba kapaszkodva próbáltak talpon maradni. A háttérben Bayer Zsolt a Hankó családdal diskurált, a backstage-ben valaki rosszul lett, miközben az előadás teljesen kioltotta a forradalmi hév maradványait.
A volt köztársasági elnök monológja után a fideszes tömeg fásultan vette tudomásul a kiselőadás végét, ám a soron következő szónoknak már egy lemerült hallgatóságot kellett volna feltüzelnie.
Amikor Bóka János a mikrofonhoz lépett, a Külügyminisztérium felőli bejáratnál váratlanul megjelent egy különös mintájú pulóvert viselő aktivista, és elszabadultak az indulatok.
