Az Economist felvetése a merev orvosi diagnózis meghaladásáról
Az Economist szerkesztőségi vezércikke szerint a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart, azaz az ADHD jelenségét nem egy bináris mentális rendellenességként kellene kezelni a társadalomban. A lap érvelése alapján a jelenlegi pszichiátriai gyakorlat élesen szétválasztja az embereket egészségesekre és betegekre, miközben az emberi figyelem és aktivitás valójában folytonos skálán mozog.
A szerkesztőség álláspontja szerint a felnőttkori diagnózisok robbanásszerű terjedése nem feltétlenül új megbetegedési hullámot jelez, hanem az intézményi környezet merevségét tükrözi. A gazdasági hetilap szerint ahelyett, hogy minden eltérő viselkedést medikalizálnánk, a társadalomnak el kellene fogadnia az idegrendszeri sokféleséget.
A cikk szerzői határozottan úgy vélik, hogy az orvosi címkék hajszolása helyett a mindennapi terek rugalmasabbá tétele hozhatna fenntartható megoldást a többség számára. „Ahelyett, hogy megpróbálnánk az embereket »normálissá« tenni, sokkal ésszerűbb – és olcsóbb – az osztálytermeket és a munkahelyeket a neurodiverzitáshoz igazítani” – fogalmazott az Economist.
A lap ugyanakkor elismeri, hogy a legsúlyosabb esetekben a gyógyszeres terápia életmentő és elengedhetetlen eszköz marad a funkcióképesség megőrzéséhez. A kritika elsősorban annak a folyamatnak szól, amely az enyhébb, természetes kognitív variációkat is kizárólag klinikai kategóriaként képes értelmezni.
A felvetés azonnal heves vitát indított el a nemzetközi szakmai közegben, mivel a diagnosztikai számok növekedése már most kezelhetetlen nyomást helyez az ellátórendszerekre.
Az ellátórendszer túlterheltségét azonban a Nuffield Trust adatai világítják meg a legriasztóbban. A független intézet pontosan számszerűsítette, milyen extrém várakozási időkre kényszerülnek a betegek.
