Tízéves várólisták és a brit egészségügy ellátási válsága
A Nuffield Trust adatai szerint Angliában mintegy kétmillió ember, vagyis a teljes lakosság négy százaléka érintett az ADHD valamely formájában. Ez a hatalmas tömeg példátlan adminisztratív és klinikai terhet ró az állami egészségügyi hálózatra.
A diagnózisok száma különösen a fiatal és középkorú nők körében ugrott meg látványosan az elmúlt években, akik korábban rejtve maradtak a rendszer előtt. A felnőttkori vizsgálatok iránti igény olyannyira meghaladja a kapacitásokat, hogy Angliában a hivatalos kivizsgálásokra egyes körzetekben akár tíz évet is várni kell.
A Nuffield Trust elemzése rávilágít, hogy a gyermekek 10–15 százaléka rendelkezik olyan információfeldolgozási sajátosságokkal, amelyek az ADHD, az autizmus vagy a diszlexia kategóriáiba tartoznak. Mivel a pénzügyi támogatások és az iskolai felmentések kizárólag formális pecséthez kötöttek, a családok kénytelenek végigvárni az éveken át húzódó folyamatot.
Ez a merev protokoll hatalmas adminisztratív dugókat alakít ki az ellátásban, miközben az érintett gyermekek és felnőttek éveken át érdemi segítség nélkül küzdenek a mindennapokban. A kapacitáshiány miatt az orvosok gyakran futószalagon kénytelenek dönteni a diagnózisokról.
A beszámoló szerint pontosan ez a működésképtelen ellátási spirál bizonyítja, hogy az adminisztratív kapuőrzés helyett magát a diagnosztikai modellt kellene alapjaiban felülvizsgálni.
Az Economist érvelése mögött a modern képalkotó eljárások eredményei állnak. A kutatók ugyanis biológiai szinten vizsgálták meg, hogy egyáltalán létezik-e különálló „ADHD-s agy”.
