Kancellári kinevezés és azonnali feloszlatás
Paul von Hindenburg birodalmi elnök 1933 januárjában nevezte ki Adolf Hitlert kancellárrá, miután a törvényhozás erőviszonyai teljesen megbénították a weimari kormányzást. Az új kancellár azonnal a Reichstag feloszlatását kérte az államfőtől, hogy 1933. március 5-re új parlamenti választást írjanak ki, amelyet plebiszcitumként kívánt felhasználni saját pozíciójának megerősítésére.
A helyi pártszervezetek azzal hitegették a vezetést, hogy a nemzetiszocialisták kényelmesen elérik majd a voksok 51 százalékát, feleslegessé téve a koalíciós kompromisszumokat. A hatalmi apparátus gyors mozgósítása ellenére a jogi korlátozások mellett drasztikusabb beavatkozási kísérletek is körvonalazódtak az államigazgatásban. A sajtó korlátozását célzó dekrétumok mellett felmerült a katonaság utcai bevetése is, ám a védelmi miniszter határozott válasza azonnal megakasztotta ezt a tervet.
